„A Facebook maga az új világrend: előre nem látható módon határozza meg cselekedeteinket nemcsak a virtuális világban, hanem a való életben is” – olvassuk a Wired magazinban Virginia Heffernantől.
Heffernan felidézi, hogy az internet, majd a közösségi oldalak elterjedésétől sokan a demokrácia erősödését várták. Két évtizede, az internet hajnalán szinte minden haladó gondolkodású értelmiségi és politikus azt jósolta, hogy hamarosan beköszönt az új felvilágosodás, kivirágzik a digitális demokrácia, a netizenek részvételi demokráciája.
A Brexit sikere, majd az amerikai elnökválasztás óta nagyot fordult a világ. A korábban techno-optimista haladó elit elsősorban az internetes médiát és a közösségi oldalakat okolja a baloldali liberálisok vereségéért. Nem is teljesen alaptalanul kárhoztatják a világhálót, hiszen az álhírek és a propaganda valóban elöntötte az internetet. Persze az is igaz, hogy a propaganda és az álhírgyártás a politikai nyilvánosság mindenkori velejárója – jobb- és baloldalon egyaránt. A célzott hirdetéseket sem kizárólag a jobboldal használta. És az sem igazán meglepő, hogy Oroszország igyekezett befolyásolni az amerikai választást – hiszen az Egyesült Államok is szokta segíteni a neki kedves jelölteket és mozgalmakat más országok választásain.
Mindazonáltal a haladó szellemiségű oldal kevés kivételtől eltekintve ünnepelte az internet és a közösségi oldalak elterjedését – abban a hiszemben, hogy az internetes nyilvánosság a baloldali liberálisokat erősíti. Mióta kiderült, hogy mégsem nekik kedvez, a demokráciára leselkedő veszélyforrásnak tekintik az internetet és a közösségi oldalakat, mondván, hogy „aláássák a demokrácia íratlan alapjait”, illetve szétzilálják a demokratikus nyilvánosság alapjául szolgáló nemzeti közösséget. Sőt, egyesek már attól tartanak, hogy a Facebook az egész világon romba döntheti a demokráciákat.
A szólásszabadság, a digitális demokrácia és a kibertér autonómiájának harcos ideológusai ezért újabban az állam beavatkozását követelik. Cenzúráznák az internetes tartalmakat az álhírek kiszűrése érdekében, és a demokratikus nemzeti önrendelkezés védelmében szigorúan korlátoznák a tartalomszolgáltatókat.
Mindez persze egyáltalán nem egyedi jelenség. A távíró, a rádió, majd a televízió elterjedését is hasonló folyamatok övezték. Ahogyan az internettől, ezektől is a demokrácia megerősítését várták, majd amikor kiderült, hogy nemcsak a liberális demokrácia híveit segítik, átestek a ló másik felére, és állami szabályozást követeltek.