Az új pápai rendelet nem engedélyezi melegek pappá szentelését. Az a homoszexuális sem lehet pap, aki önmegtartóztató életet él. Katolikusok is helytelenítik az állásfoglalást.

November végén egy olasz hírügynökség nyilvánosságra hozta a melegek szemináriumi felvételére és pappá szentelésére vonatkozó vatikáni rendelet szövegét. A Catholic World News már a nem hivatalos angol fordítást is közzétette.

A pápai instrukció kimondja, hogy „homoszexuális tendenciájú” személyeket nem szabad pappá szentelni. A már korábban felszentelt papokra nem vonatkozik a szabály.

A BBC „vallási elemzője”, Peter Gould szerint a rendelet a katolikus egyház szakértői számára sem egyértelmű. „Ugyanazt jeleni-e a homoszexuális tendencia, mint a homoszexuális orientáció? A szövegben az orientáció szó egyszer sem szerepel, és ez megnehezíti az értelmezést” – idéz a cikk egy kaliforniai jezsuitát.

A sajtóbeszámolók egy része ezért úgy magyarázta az instrukciót, hogy az csak a szexuálisan aktív melegek pappá szentelését tiltja meg. „Valójában azonban sokkal távolabbra mutató célt fogalmaz meg: minden magát homoszexuálisnak tudó személy kizárását írja elő – olvassuk az AlterNet kommentárjában. – A dokumentum egyértelműen kizár mindenkit, aki homoszexuális hajlamú.” Az álnév alatt írt cikk szerzője egy homoszexualitását nyíltan nem vállaló katolikus pap.

Ezt az értelmezést erősíti meg a Catholic World News is. „Nem lehet szemináriumba felvenni vagy pappá szentelni olyan személyeket, akik kizárólag a velük azonos neműekhez vonzódnak, függetlenül attól, hogy volt-e részük bármilyen erotikus élményben” – idézi a lap Monsignor Tony Anatrella francia pszichoanalitikust, a Pápai Egészségügyi Tanács és a Pápai Családügyi Tanács kinevezett konzultánsát, akinek magyarázó cikkét a Vatikán a pápai instrukcióval együtt tette közzé.

„Monsignor Anatrella megerősítette, hogy csak heteroszexuális pap képes betölteni az egyház jegyesének és a lelki atyának a szerepét. Egy homoszexuális számára nehézséget okozna ennek a szimbolikus hitvességnek és atyaságnak a megtestesítése.”

A pap „Krisztus személyében cselekszik”, ezért – jelentette ki Anatrella – csak olyan ember lehet diakónus vagy pap, „akinek érett férfi identitása van”. „Elvben alkalmasnak kell lennie arra, hogy házasságot kössön, és gyermekei atyja legyen. Ilyen érett állapotában mond le a házasságról és atyaságról, hogy Istennek adja magát.”

A homoszexuálisokra jellemző „tipikus magatartás” – véli a pszichoanalitikus Monsignor –, hogy „klikket alkotnak a hasonszőrűekkel”; más melegeket is arra buzdítanak, hogy lépjenek be a papi rendbe; az egyházi elöljárók számukra kedvező vagy kedvezőtlen döntéseit „elcsábításként vagy kikosarazásként” élik át.

Az egyik leghíresebb amerikai blogger, Andrew Sullivan meleg katolikus publicista eleve nem sok jót várt Joseph Ratzingertől. Tudta, hogy megválasztása esetén fel fog lépni a melegek ellen. Azt is sejtette, hogy nőkből továbbra sem lehet majd katolikus pap.

Amikor októberben kiszivárgott a tervezett dokumentum szövege, a korábbinál is élesebb hangon bírálta a pápát. Vakbuzgósággal vádolta, és szemére vetette, hogy minden meleget Untermenschnek tart.

A rendelet szentesítésével legsötétebb félelmei váltak valóra. „Régen csak az volt a fontos, hogy egy pap önmegtartóztató életet éljen – írja Sullivan a Time magazinban. – Ha megtartotta szüzességi fogadalmát, akkor mindegy volt, hogy nővel vagy férfival nem lépett szexuális kapcsolatra. Csak annak volt jelentősége, hogy eleget tett esküjének, és senkivel sem tartott fenn szexuális kapcsolatot.”

Anatrella magyarázatát különösen nehezményezi. Elfogadhatatlannak és a krisztusi tanítással ellentétesnek tartja, hogy a melegeket pszichológiai értelemben is alsóbbrendűnek tekinti. „Jézus azt tanította, hogy ne sztereotípiák alapján ítéljünk” – emlékeztet az irgalmas szamaritánus példabeszédére.