A korrupcióba keveredett kanadai liberálisok másodszor is választást nyertek, mert az ellenzék vezére szélsőjobboldali színben tűnt föl. De most bajban vannak, mert az ellenzék barátságos arcot mutat.

Múlt héten bizalmatlansági indítványt fogadott el a kanadai parlament Paul Martin liberális kisebbségi kormánya ellen. Előrehozott választásokra kerül sor.

„Tanulságos eset. Kiderül belőle, hogyan kovácsolhat előnyt az ellenzék a kormány korrupciós ügyeiből” – olvassuk a New Republicban. A szerző, Kenneth Baer profi politikai stratéga. Korábban Al Gore tanácsadója volt. Most is tanácsot ad – már a cikk címével: A demokratáknak a kanadai konzervatívok stratégiáját kellene magukévá tenni.

A bizalmatlansági indítványra az adott alkalmat, hogy elkészült a hivatalos jelentés egy régi korrupciós ügyről. A kormány busás PR megrendeléseket adott egy cégnek, amely – mint a Népszabadság írja – „a számlázáson kívül semmilyen munkát nem végzett”. A pénz nagy része a titkos pártkasszába és a kampányszakemberek zsebébe vándorolt.

Ezt a másfél évvel ezelőtti választások idején is tudta mindenki. Hogyan győzhettek akkor a liberálisok? „Úgy, hogy az ellenzéki konzervatívokat és vezérüket sikerült szélsőjobboldalinak beállítani” – mondja Baer.

A tíz éve kormányon lévő Kanadai Liberális Párt a kampány során azt hangoztatta, hogy a Steven Harper vezette konzervatív ellenzék szigorítani akarja az abortusz-törvényt, újból lehetetlenné tenné az azonos neműek házasságát, továbbá adót csökkentene és megkurtítaná a jóléti kiadásokat . Kanadában ezek a programpontok szélsőjobboldalinak számítanak.

De Harper tanult a vereségből. Most barátságosabb arcot mutat. A kormány támadása helyett inkább „azt akarja megmutatni, hogy ő az, aki reményt és optimizmust sugároz”. Már a korrupciós ügyekkel sem igen foglalkoznak a kanadai konzervatívok. „Nem a múltba révedünk – mondta egy beszédében Harper –, hanem a jövőbe tekintünk. Az egyszerű emberek számára fontos ügyekben szeretnénk előrelépni.”

A pozitív üzenetnek meglett a hatása. Javult az ellenzék támogatottsága. Már nem „gonosz reakciós erőnek” tekintik a konzervatívokat.

„A tanulság az – vonja le Baer –, hogy az emberek olyan kormányt akarnak, amelynek van jövőképe, és amelyet nem terhelnek múltbeli ügyek.” Még akkor is, ha a régi kormány egyébként sikeres.  Ahogy a kanadai: a munkanélküliség 30 éve nem volt ilyen alacsony, a költségvetés nyolc éve folyamatosan többlettel zár.

Az amerikai Demokrata Párt jobb helyzetben van, mint a kanadai ellenzék. Botrányból az Egyesült Államokban is van elég, és a Bush-kormány még bíztató gazdasági mutatókba sem kapaszkodhat.