„Tényleg kéz a kézben járna a szekularizáció és a nemek közötti egyenlőtlenség?” – olvassuk a Guardianben Daniel Steinmetz-Jenkins vallásfilozófus recenzióját Joan Wallach Scott princetoni emerita feminista szociológusnak a szekularizáció és a női egyenjogúság viszonyát vizsgáló novemberben megjelent könyvéről.
A széles körben elfogadott elméletek szerint az egyház társadalmi és politikai szerepének csökkenése jelentősen előmozdította a nők hátrányos megkülönböztetésének enyhítését. Hiszen, szól a közkeletű magyarázat, a nagyobb vallások előjogokat biztosítanak a férfiaknak, míg a felvilágosult, világias egyetemesség az emberek közötti egyenlő méltóság eszméjére épül. Vannak azonban olyan kimutatások, amelyek szerint az elmúlt évszázadban a szekularizáció ellenére sem csökkent a nemek közötti egyenlőtlenség – idézi Steinmetz-Jenkins a Világgazdasági Fórum adatait. Igaz, teszi hozzá, más számítások homlokegyenest ellenkező következtetésre jutottak, és a nemzetközi összehasonlításokból, egyebek között a World Values Survey idősoros statisztikáiból az derül ki, hogy a női emancipáció és a világias értékek elterjedése szorosan összefügg: a női egyenjogúság leginkább a nyugati, kevésbé vallásos társadalmakra jellemző.
Joan Wallach Scott azonban szembeszáll ezen magyarázatokkal. „Tévedés, hogy a nemek közötti egyenlőség gondolata a szekularizáció logikájának lényegi eleme. Sőt, a nemek közötti egyenlőtlenség nem pusztán mellékterméke a modern nyugati nemzetállamok megjelenésének, hanem annak szerves része.” Hiába ugyanis az egyetemesség eszméje, a világi államok a nőket a magánszférába száműzték: a nőknek kevesebb esélyük volt a tanulásra, a politikai szerepvállalásra és a karrierre. Nem véletlen, hogy a nők csak a 20. században kaptak egyenlő szavazati jogot a fejlett államokban – fejtegeti Wallach Scott.
A baloldali feminista szerző egyenesen odáig megy, hogy a nyugati imperializmus és a kulturális elnyomás eszközeként azonosítja a felvilágosult, világias normák terjesztését. Azt állítja, hogy az elmaradottnak, barbárnak nyilvánított keleti civilizációk modernizációja a nyugati világias normák alapján valójában csak a gyarmati uralom és elnyomás eszköze volt. Sőt, ma is az – véli Wallach Scott. Szerinte ugyanis a női emancipáció programja ma elsősorban a neoliberális kapitalizmus érdekeit és az iszlám elleni ideológiai harcot szolgálja.
Steinmetz-Jenkins nem vitatja, hogy a világias nyugati világban is jelen volt és ma is jelen van a nők hátrányos megkülönböztetése. Mindazonáltal csőlátásnak tartja, hogy Wallach Scott a szekularizációt definíció szerint nőellenesnek állítja be, miközben egyáltalán nem tesz említést a nők vallási alapú elnyomásáról, mindenekelőtt az iszlám hagyományos nőszerep-felfogásáról.
Steinmetz-Jenkins csak óvatosan utal rá, hogy Wallach Scott hajlamos még a női egyenlőség melletti kiállást is az iszlámmal szembeni intoleranciának bélyegezni. Jane O’Grady filozófus keményebben fogalmaz, és igencsak aggasztónak tartja, hogy haladó baloldali szemszögből még az iszlám hagyomány előírásai is előnyösebbek a nők számára, mint a nyugati kapitalizmus.