„Az összeesküvés-elméletek kutatója maga is összeesküvés-elmélet áldozata lett” – írja Andrew Marantz a New York Review of Booksban Cass Sunsteinről, a Metazin régi ismerőséről.
Sunstein akkor aratott vihart, amikor Obama elnök „jogi cárja” volt, vagyis a jogszabály-előkészítésben fontos szerepet játszó hivatalt vezette a demokrata párti kormányzatban. Pedig egy évvel korábban fejtette ki, hogy ha a kormány fel akarja venni a harcot az egyre terjedő hamis összeesküvés-elméletekkel, akkor be kell férkőznie az ezeket propagáló társasági internetes oldalakra, és ott kell kétségeket ébresztenie velük szemben. Sunstein ezt a műveletet „kognitív beszivárgásnak” nevezte. Vagyis nem embereket indítványozott beépíteni az internetes csoportokba, hanem hozzászólásokat.
A hivatalos kormányzati propaganda, különösen, ha álruhában terjesztik, igen sikamlós terület, nem véletlen, hogy az Obama kormányzat ellenfelei az elkeseredett politikai küzdelem hevében rávetették magukat a professzorra. Ráadásul Sunstein még azt is leírta, hogy bizonyos esetekben ezeket az elméleteket be is kellene tiltani, amit nehéz lesz összeegyeztetni az alkotmány első kiegészítésének követelményeivel. Semmi csodálnivaló nincs tehát abban, hogy Sunstein felkerült a jobboldali média fő célpontjainak listájára.
Marantz joggal sorolja fel Sunstein elévülhetetlen érdemeit az internet veszedelmes hatásainak felfedezésében. 2001-ben jelent meg klasszikus műve, a Köztársaság.com, majd hat évvel később a Köztársaság.com 2.0, amelyekben kimutatta, hogy a várakozással ellentétben az internet előítéletes, egymással szemben ellenséges csoportokra szabdalja a közvéleményt, mivel az emberek azokat a forrásokat keresik a nagy rengetegben, amelyek alátámasztják nézeteiket. Közben a közösségi oldalak világa is virágzásnak indult, a Facebook meghódította a világot és automatikusan az olvasó érdeklődésének megfelelő oldalakat kínálja fel, ami Sunstein meglátása szerint az egyik fő oka a hamis összeesküvés-elméletek járványszerű terjedésének. Ezt írta meg szerzőtársával, Adrian Vermeule-lel Összeesküvés-elméletek című tanulmányában, 2008-ban.
Sunstein azóta már rég a Harvardon tanít, és át is írta az összeesküvés-elméletekről szóló tanulmányát, immár csak a saját neve alatt, Összeesküvés-elméletek és más veszedelmes dolgok címmel. Ez persze már nem segít rajta, és bár azóta kikerült a jobboldali sajtó figyelmének középpontjából, még most is bántja, hogy oly sokan köszörülték rajta a nyelvüket.
Marantz ott volt egy nemrégiben tartott előadásán, ahol Sunstein kifejtette, hogy azt szeretné csupán, ha az emberek minél többféle véleményt tanulmányoznának. Ez összhangban is van azzal a korábbi ötletével, hogy kötelezni kellene az internetes oldalakat az ellentétes véleményekre mutató linkek elhelyezésére. Már nehezebben egyeztethető össze azzal a javaslatával, hogy a kormányzat próbáljon beférkőzni a társasági oldalakra az összeesküvés-elméletek leküzdése céljából. Márpedig az utóbbit nem vonta vissza, ahogy azt sem, hogy az álhíreket bizonyos, nem részletezett esetekben tiltsa be.
Sunstein ma már ismét csupán egy professzor a sok közül. Amit felvetett azonban, a politikusoknak is eszükbe jutott. Németországban, ahol a kormány régóta követeli a Facebooktól a bejegyzések ellenőrzését, és súlyos pénzbüntetéssel rendeli sújtani a honlapokat, amelyek nem távolítják el a gyűlöletbeszédnek minősített közleményeket. Ebben a szellemben szilveszterkor lekapcsolták a bevándorlást ellenző párt, az AFD frakcióvezető-helyettesének twitter- és facebook-oldalát, mivel kifogásolta, hogy a rendőrség arab nyelvű újévi jókívánságokat is közzétett honlapján. Franciaországban pedig Macron elnök bejelentette, hogy törvénytervezet készül, amely választási kampány idejére kitiltja az álhíreket az internetről. A jobboldali ellenzék furcsálkodik: ki fogja megállapítani, mi az álhír? Sunstein professzor tehát különös és nagy vitát megalapozó törekvések előfutárának bizonyult.