Schröder még le sem tette hivatalát, amikor bejelentették, hogy tanácsadói állást vállal az egyik médiabirodalom feje és főtulajdonosa mellett. Mit mond ez sajtó és hatalom viszonyáról?

A Ringier svájci székhelyű nemzetközi médiakonszern érdekeltségei Magyarországon a Népszabadságtól a Blikken keresztül a Buci Maciig terjednek. A magyar sajtó bőségesen foglalkozott a hírrel, hogy a volt német kancellár a vállalat többségi tulajdonosának és vezetőjének, Michael Ringiernek a tanácsadója lesz.

Gerhard Schröder „főként nemzetközi kérdésekben áll majd a cég rendelkezésére”. Nem kell minden reggel megjelennie a zürichi központban. A tiszteletdíjáról nincsenek adatok. „Nálunk nem szokás ilyesmiről beszélni – nyilatkozta elegánsan Michael Ringier. – Schröder szövetségi kancellársága idején is szerény ember volt, és az is marad. Ha a pénz lenne számára fontos, bizonyára más állást vállal.”

Azt viszont nem rejtette véka alá Ringier, hogy a mostani megállapodás jónéhány évre visszanyúló kapcsolat eredménye. „Tulajdonképpen mindig is tudtuk, hogy egyszer majd csinálunk együtt valamit – mondta. – Most eljött az ideje.”

A konkurens Springer konszern lapja, a Die Welt egyenesen „férfibarátságról” beszél, s a csipkelődésen túl egy politikai ütést is elhelyez: „A Springerhez kevésbé kötődött a médiakancellár, mint a Ringierhez, a szociálliberális beállítottságú kiadóhoz. Schröder úgy érezte, hogy a Bild (szintén Springer-lap) állandóan támadja. A Blick, Ringier bulvárlapja valóban megkímélte a támadásoktól.”

Az összefonódás tényét a nem ellenérdekelt Neue Zürcher Zeitung is megerősíti: „Amikor Schrödert otthon már a baloldali média sem fedezte, a svájci médiakonszern volt a sokat támadott kancellár alpesi erődje.”

A Zürcher nem egykönnyen jön ki a sodrából. De amikor a Blick odáig ment el a hízelgésben, hogy a szerkesztőség lesz Schröder „új kabinetje”, így vágott vissza: „Ez már az újságírás fegyverletétele!”