„Muszáj a szörnyeknek mindig hímneműnek lenniük?” – teszi fel a kérdést Donna Ferguson a liberális Observer gyerekkönyv rovatában a vasárnapi lap által készített kutatás kapcsán.

Az Observer a tavalyi év száz legnépszerűbb gyerekkönyvének szereplőit elemezte. Kiderült, hogy a főszereplők között kétszer annyi a fiú, mint a lány, ráadásul a férfi szereplők többször szólalnak meg, mint a nők. A nem emberi szereplők között még nagyobb aránytalanságot tárt fel a felmérés: az állatok, a tárgyak, a zöldségek és a csontvázak körében 73 százalékos volt a hímneműek aránya. Ráadásul a kevés nőstény állat jellemzően kisebb méretű és sérülékeny fajhoz tartozott, míg a hímneműek többnyire nagy és erős ragadozók voltak. Ferguson, összhangban a tanulmány készítőivel, mindezt a férficentrikus társadalmi normákkal magyarázza.

Csakhogy a kutatás adatai arra is rávilágítanak, hogy a gonosz szereplők között a férfiak aránya nyolcszorosa a nőkének. Vagyis a férfiak sokkal többször tűnnek fel rossz színben, mint a nők. A statisztikákat kommentáló Lauren Child, akinek Charlie és Lola című sorozata Magyarországon is népszerű, úgy véli, ez is a férfiak társadalmi dominanciájával kapcsolatos normák tükröződése. Child szerint ugyanis függetlenül attól, hogy a hímnemű szereplők jók-e, avagy rosszak, a lényeg az, hogy ők az erősek és a hatalommal bírók, a nők pedig alárendeltek és áldozatok. Jess Day, egy gender-semleges játékokért küzdő szervezet vezetője aggasztónak tartja az Observer statisztikáit. Szerinte a gonosz női szereplők alacsony száma annak tudható be, hogy a nőkkel szemben sokkal szigorúbbak a társadalmi elvárások, mint a férfiakkal szemben. Day megemlíti, hogy sok szülő úgy harcol a nőket sújtó sztereotípiák ellen, hogy a mesék szövegét megváltoztatva egyes gonosz szereplőknek női nevet ad.

Ferguson beszámolójából nem derül ki, hogy kerestek-e olyan szakértőt, aki a fiúkat sújtó méltánytalan sztereotípiának tartja a hímnemű szörnyek és gonosz szereplők elsöprő túlsúlyát.