„Kína egyre kifinomultabb, digitális megfigyelőhálózatot épít ki, hogy ellenőrzés alatt tartsa a társadalmat. A következményeket a demokratikus államok is meg fogják érezni” – írja Anna Mitchell, a Stanford Egyetem informatikusa az Atlantic magazinban.

A Metazinban már tizenhárom évvel ezelőtt is volt szó róla, hogy a Kínai Nagy Tűzfal és állami cenzorok tízezrei szigorúan korlátozzák az internetes tartalmakat: a nemkívánatos külföldi oldalakat letiltják, és fellépnek a pártot bíráló kommentelőkkel szemben. Sőt, mint arról Yuan Ren beszámol a Prospect magazinban, újabban a hatóságok az e-mailekből is kiszűrik a nemkívánatos tartalmakat. A pártvezetés mindezt a nyugati cégek közreműködésével teszi: azok a cégek ugyanis, amelyek nem működnek együtt, tiltólistára kerülnek. A nyugati vállalatok megfelelési hajlandóságát jól mutatja, hogy a Cambridge University Press tavaly több mint háromszáz, a kínai pártvezetéssel szemben kritikus tanulmányt tett ideiglenesen elérhetetlenné Kínában.

Mindez azonban semmi ahhoz képest, hogy a pártvezetés 2020-tól megbízhatósági mutatószámot készít minden állampolgárról. A mutatószám célja a bizalom erősítése és a közrend javítása. Elkészítésében a hatóságok a big data nyújtotta lehetőségeket kihasználva igyekeznek minden elérhető adatot összegyűjteni és súlyozni, például a szabálysértésekre vonatkozó információkat és az internetes böngészési szokásokat is. A kevésbé megbízható elvtársaktól akár az előléptetést, a hitelt vagy a kiutazási engedélyt is megtagadhatják. A rendszer már működik, de egyelőre önkéntes alapon – igaz, máris százezrek hozták nyilvánosságra a mutatószámukat közösségi oldalukon.

Mitchell szerint a rendszer további lehetőségeket rejt magában. A hatóságok birtokában lévő adatok és az interneten gyűjtött információk mellett könnyen felhasználhatók lennének a közterületi kamerák adatai is. Elvégre Kínában már most is 176 millió kamera figyeli a közterületeket, és a tervek szerint 2020-ra 450 millióra nő a számuk. Pekingben már ma is minden egyes négyzetcentimétert megfigyelnek. A kamerákat csak össze kell kötni arcfelismerő szoftverekkel, és máris orwelli méreteket ölt a megfigyelés – írja Mitchell.

Cikke végén Mitchell azon morfondírozik, hogy mi lesz, ha a totális megfigyelés rendszere beválik Kínában. Attól tart, hogy a kínai vezetés példáját más országok is követni fogják, és a közrend védelmére, illetve a társadalmi bizalom erősítésére hivatkozva hasonló megfigyelési rendszert vezethetnek be, ellehetetlenítve ezzel a kormányzat bírálóit.