„A nyugati társadalmak igazi problémája nem a törzsi identitások virágzása, hanem a csoportidentitásokban kifejeződő atomizmus pusztító hatalma” – írja Frank Füredi szociológus a Minding the Campus konzervatív felsőoktatási magazinban Amy Chua jogászprofesszor Politikai törzsek: a csordaszellem és a nemzetek sorsa címmel február végén megjelent könyve kapcsán.
Mint arról a Metazin is beszámolt, egyes tudósok az egyre nagyobb társadalmi megosztottságot előszeretettel magyarázzák a törzsi ösztönökkel. Chua is axiómának tekinti, hogy az ember természete szerint törzsi lény: közösséghez akar tartozni. Az összetartozás azonban kéz a kézben jár a csoporthoz nem tartozók kizárásával és démonizálásával, illetve a csordaszellem megjelenésével. Mint Chua kifejti, jobb- és baloldal egyaránt identitáspolitikát folytat.
Füredi fogalmi szempontból szerencsétlennek tartja Chua megközelítését, amely minden közösséget, beleértve a teniszklubokat és a Ku-Klux-Klant egyaránt törzsként azonosít, hogy aztán az etnikai konfliktusokat és az egyetemeken zajló kultúrharcot is az identitáspolitikával magyarázza.
Ennél azonban sokkal fontosabb megállapítás, hogy a modern identitáspolitika valóban törzsi retorikát alkalmaz, ám tartalmát tekintve alapjában tér el a hagyományos törzsi mentalitástól. Füredi rámutat, hogy a törzsi identitásképzés az összetartozást és a szolidaritást volt hivatott erősíteni. Szemben az egyéneket közösséggé kovácsoló 19. századi törzsi logikával, a kortárs identitáspolitikai érzékenység viszont a különbségekre helyezi a hangsúlyt. Az egyén azért azonosul, hogy saját egyediségét kiemelje, nem pedig azért, hogy tartozzon valahová. A mai identitáspolitika egyéniesít, nem pedig összeköt – véli Füredi.
A gondolat rokon a Charles Taylor kanadai közösségelvű filozófus művében, Az elismerés politikájában kifejtett tézissel, azzal a nagy különbséggel, hogy Füredi a „különbözővé válást” olyan folyamatnak tartja, amely nem áll meg a hagyományos kulturális közösségeknél, és nem is a kulturálisan különböző csoportok egyenlő méltóságát szolgálja. Mivel az identitás az egyéni különlegesség (és persze az áldozati státusz) kifejeződése, az elismerésért vívott küzdelemben nem lehet megállni. Füredi ezzel magyarázza az egyre több gender-kategória megkülönböztetését. A nő-férfi bináris kategóriát felváltotta az LGBT, hogy aztán tovább hasadhasson az LGBTIQCAPGNGFNBA-ra és még tovább (a Facebook még előrébb, már 71 lehetőségnél jár). A határ a csillagos ég, pontosabban a fragmentáció révén létrejövő egyszemélyes törzsek, amelyek még a leginkább narcisztikus egyén igényeinek is megfelelnek. Más kérdés, hogy a társadalmi összetartozást felszámolják.