„Az egyenlőtlenség eredetére vonatkozó elbeszéléseink a társadalmi egyenlőtlenséget szükségszerűnek beállító elképzeléseket erősítik” – olvassuk az Eurozine magazinban. A tudományos tanulmánynak is beillő esszé szerzője két antropológus, a Metazinból is ismert, ikonoklaszta, baloldali anarchista nézeteiről híres David Graeber és David Wengrow.

A bevett magyarázatok a letelepedett életmódhoz, a mezőgazdaság és a városok megjelenéséhez kötik az egyenlőtlenség kialakulását. A Jean-Jacques Rousseau óta elterjedt nézet szerint a vándorló, leginkább gyűjtögető-vadászó életmódot folytató nomád népeket az anarchisztikus egyenlőség jellemezte. Az erősen idealizáló felfogás szerint a nomád életmód során nem volt szükség erős központi akaratra, hiszen nem kellett sem a területet, sem pedig a felhalmozott javakat védeni. Az egyenlőtlenség akkor jelent meg, amikor a mezőgazdaság kialakulásával terménytöbblet keletkezett. A terménytöbblet és a városok védelme az együttműködés szorosabb formáját igényelte: a rendvédelem és a katonaság szükségessé tette a központi kormányzatot. Ez a magyarázat ma is elterjedt, egyebek között Francis Fukuyama is ezt a narratívát fogadja el az emberi civilizáció történetét feldolgozó monumentális munkájában. Mint mások, Fukuyama is azt sugallja, hogy az elnyomás nélküli, anarchisztikus kormányzás csak fejletlen, kis nomád közösségekben lehetséges.

„Van azonban egy alapvető probléma a fenti narratívával. Az, hogy nem igaz” – állítja Graeber és Wengrow. Antropológiai és archeológiai kutatások sorát idézik, amelyek egyrészt arra világítanak rá, hogy az egyenlőtlenség már a nomád törzsek között is megjelent. Másrészt olyan kutatásokat idéznek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a nomádokra jellemző egyenlőtlenség a letelepedés következtében nem, illetve nem szükségszerűen nőtt. A nomádok temetkezési szokásai és kultikus építményei bizonyítják, hogy a törzsi élet meglehetősen hierarchizált volt. Marcel Mauss francia szociológus már egy évszázada kimutatta, hogy az észak-amerikai indián törzsek a nyári hónapokban hierarchikus csoportokban vadásztak, télen viszont, amikor a szűkösség miatt nagyobb szolidaritásra volt szükség, lazább, anarchisztikus kollektivizmusban éltek. Hasonló szezonális változásokat figyeltek meg más törzseknél is – volt, ahol az egyéneknek különböző nevei voltak nyáron, illetve télen, különböző társadalmi berendezkedéseket követve. Újabb kutatások szerint a letelepedés első háromezer évében szinte egyáltalán nem nőtt az életminőség, és nem lett nagyobb a jólét. Sőt, mint Jared Diamond néhány éve publikált kutatása kimutatja, nincs rá bizonyíték, hogy a városok megjelenésével és a népesség növekedésével az egyenlőtlenség és a központosítás erősödött volna – írja Graeber és Wengrow. Hozzáteszik, hogy a zárt, törzsi közösségek patriarchális családi-nemzetségi viszonyai jóval egyenlőtlenebbek voltak, mint a letelepedés utáni társadalmak lazább struktúrái.

Ha tudományos alapon nem védhető, miért népszerű még ma is a tézis, miszerint a jólét és a civilizáció szükségképpen egyenlőtlenséggel jár? – teszi fel a kérdést az esszé végén Graeber és Wengrow. Az anarchista szerzők szerint ez implicit politikai üzenet. Az egyenlőtlenség eredetének népszerű magyarázatából ugyanis az következik, hogy a központi hatalom nélküli, anarchisztikus kormányzás csak a kis méretű és civilizálatlan törzsi kultúrákban fenntartható, az általános jólét, biztonság és magas kultúra azonban szükségképpen együtt jár a hierarchiák és a vagyoni egyenlőtlenség megjelenésével. A két tudós nem rejti véka alá, hogy a szerintük hamis és politikailag motivált történelmi magyarázatok megdöntésével az anarchizmus kortárs lehetőségének komolyan vételét akarják előkészíteni. Ha a civilizáció és a modern termelés megjelenése nem járt szükségképp együtt a hatalom központosításával és az egyenlőtlenség növekedésével, akkor ma is érdemes lenne megfontolni a kevésbé hierarchikus és egyenlőbb társadalom megvalósíthatóságának lehetőségét. Az egyenlő ősközösség mítosza azonban az egyenlőségpártiak fő fegyvere volt: azt volt hivatva bizonyítani, hogy az egyenlőség nem ellenkezik az emberi természettel. Persze Graeber és Wengrow maga alatt vágja a fát, amikor a mítoszt cáfoló kutatásokat ismerteti. Hiszen abból, hogy a nomád időkben nem volt egyenlőség, nem következik, hogy a modern civilizációban megvalósítható az anarchista kormányzás.