„A nagy felszabadulás eredményeként ma senki sem tartozik sehová. Nincsenek kötelékei, nincs közösség, ahol másokkal együtt élhetne” – fest vigasztalan képet az olasz társadalomról Pierluigi Battista a Corriere della Serában.

Kollégája, Antonio Polito már a választás másnapján megírta, hogy a baloldal-jobboldal szembenállásnak egyre kevesebb értelme van, miután a hagyományos, mérsékelt gyűjtőpártok képviselői nagy vereséget szenvedtek vasárnap. A Demokrata Párt a baloldal háború utáni történetének leggyengébb, húsz százalék alatti eredményét érte el, a Berlusconi vezette mérsékelt jobboldal pedig a második helyre szorult a jobboldali szövetségben az elitellenes Liga mögött. Polito szerint új, kétpólusú rendszer van kialakulóban. Északon a Liga, délen az Öt csillag nevű mozgalom a legerősebb.

A Metazinból szintén jól ismert Angelo Panebianco emlékeztet rá, hogy a regionális egyenlőtlenségek kezdettől fogva nagy nehézségeket okoztak az alig százhetven éves egységes Olaszországban, és mindig szükség volt egy integráló erőre, amely összebékítette az érdekeket, s valahogyan kompenzálta a veszteseket. Most a Liga és az Öt csillag óhatatlanul ellentétes érdekeket képvisel, és nincs integrátor a láthatáron.

Aldo Cazzullo arra a látszólag módszertani újdonságra hívja fel a figyelmet, hogy az idei kampányt mindenekelőtt az interneten vívták. Nagygyűlések, sőt lényegében plakátok nélkül. A televíziókból nagy mértékben kiszorított elitellenes pártok kifejezetten internetes kampányukkal kerekedtek versenytársaik fölé. Az interneten még a televíziós megjelenéseknél is egyszerűbb üzenetekkel lehet eredményt elérni, és ezek a pártok nem szűkölködnek egyszerű gondolatokban.

Battista mindezt nem egyes politikusok hibáinak tudja be, hanem az elmúlt évtizedek nagy társadalmi változásaival magyarázza. Bevallja, hogy ő maga is lelkesen üdvözölte a modern kor felszabadító törekvéseit, és azt várta tőlük, hogy Olaszországot is a legfejlettebbek közé fogják emelni. Nem ez történt, hanem David Riesman szociológus 1950-ben megjelent könyve, A magányos tömeg elevenedik meg, csak nem abban a formában, hogy az emberek elmagányosodásukban passzív elszenvedői a történteknek. Battista szerint a korábbi évtizedekben a sokat kárhoztatott pártok mégiscsak összehozták az embereket, valóságos közösségek jöttek létre a helyi pártszervezetekben, tagjaik a pártlapot olvasták. De voltak kerületi mozik, sőt színházak, kultúrtermek is, és ott volt a parókia, amely körül szintén közösség szerveződött. Ma az emberek otthon ülnek a mobiltelefonjuk vagy a számítógépük előtt. Hova tűntek a helyi takarékpénztárak? A szövetkezetek? Milyen élet az, ahol már üzletek sincsenek a külvárosokban? A család összetartó ereje is csökkent, habár a fiúk negyvenéves korukban is gyakran az anyjuknál laknak. Holott nekik már egy másik családban kellene élniük. A nemzet sem igen számít, ha csak nem valamilyen szerencsés labdarúgó mérkőzés idejére.  Az emberek elhagyatottnak érzik magukat, és azok is. A protesztpártokban magukra ismernek.