„Mi végre a nagy fölháborodás?” – teszi fel a kérdést William Davies politológus és public intellectual a Guardianben, a Cambridge Analytica politikai PR-cég kapcsán kirobbant adatfelhasználási botrány kapcsán, amely a Facebookot is érinti.

Sokan azzal vádolták a brit céget, hogy a Facebook felhasználók adatainak segítségével döntő befolyást gyakorolt a Brexitre és az amerikai elnökválasztásra. A felhasználói adatok ugyanis lehetővé tették a célzott mozgósítást, és egyes vélekedések, egyebek között a Cambridge Analytica vezetője szerint a Brexit győzelme is nekik köszönhető, és az amerikai elnökválasztást a szoros államokban a személyre szabott kampány fordította Trump javára.

Davies szerint semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a Cambridge Analytica kampánya nélkül a Brexit elbukott volna, mint ahogyan arra sincs, hogy nélküle Hillary Clinton lenne az amerikai elnök. Davies a Cambridge Analytica körüli botrány kapcsán hovatovább már összeesküvés-elméletek gyártásával vádolja a vesztes baloldali liberálisokat az Atlanti-óceánon innen és túl. Megkockáztatja, hogy a Brexit kudarca és Clinton győzelme esetén ma valószínűleg senki sem tudná, mi is a Cambridge Analytica. Elképesztőnek tartja, hogy egyebek között Hillary Clinton is az álhíreket és a Cambrige Analyticát okolja vereségéért, ahelyett, hogy magába nézne, és megpróbálná megérteni a választókat.

Davies elismeri, hogy az adatokkal való visszaélés törvénytelen. Még ha nem érte is őket semmilyen kár, a Facebook felhasználói nem járultak hozzá, hogy böngészési adataikat politikai kampánycélra használják fel. Az Aleksandr Kogan cambridge-i pszichológus által kutatási célra létrehozott Facebook-alkalmazás visszaélt a felhasználók bizalmával. Ez szomorú, de azért a világ nem dől tőle össze, főleg mert semmilyen érzékeny, személyes adat nem került nyilvánosságra. Ennél láttunk már jóval súlyosabb visszaélést a felhasználói adatokkal.

Az igazi botránykő persze nem is az adatlopás. Sokan a demokráciát féltik a Cambridge Analytica módszereitől, mondván, hogy a célzott és személyre szabott kampány a racionális vita helyett a propagandának kedvez, sőt a demokráciát is alááshatja. Ezek az aggodalmak azonban csöppet sem új keletűek. Már Obama újraválasztása kapcsán előkerültek – a demokrata párti elnök ugyanis szintén hasonló adatelemző módszereket használó célzott kampányt folytatott, mégpedig nagy sikerrel. Az adatelemzés és a személyre szabott üzenet a politikai kampányok elemi része amióta közvélemény-kutatások léteznek. Természetesen a Brexit ellenzői és Trump ellenfelei is használták ezeket a módszereket. Kétségtelen, hogy az internet és a big data új távlatokat nyit az elemzésben és a kampányban, ám ez elkerülhetetlen – véli Davies. Nemcsak a Facebook, de az Uber, minden online hírportál, a köztéri wi-fi hálózat, sőt gyakran a kormányhivatalok is gyűjtik és elemzik a felhasználók adatait. Elvégre a felhasználói adat az ingyenes internet kerozinja: a felhasználói adatok teszik lehetővé, hogy az ingyenes platformok hirdetési bevételre tegyenek szert.

Davis mindennek fényében úgy gondolja, hogy jobb, ha hozzászokunk az adatok politikai használatának következményeihez. A kormányok legfeljebb annyit tehetnek, hogy fellépnek a monopóliumok ellen – véli. Az adatainkat persze így is fel fogják használni, de ha internetes aktivitásunk nem egy platformon vagy közösségi oldalon keresztül zajlik, akkor talán senki sem fog olyan átfogó információhoz jutni, mint a mai óriások, a Facebook és a Google.