Mindenki jósolgat. „Meglátjátok, ebből nagy baj lesz!” És ha mégsem? Az se nagy baj. A jövendőmondó politikai szakértőknek is könnyen megbocsátunk, ha nem lesz igazuk.

A jóslat a beszélgetés sava-borsa. „Egy hétig sem fogja kibírni vele!” Pedig csak azt akarjuk mondani, hogy Lajos nem való Mancikához. Ha egy év múlva is úgy élnek, mint két galamb, senki sem veti szemünkre.

Ilyen csevegő stílusban kezdi Louis Menand a New Yorkerben megjelent recenzióját. A könyv címe: A politikai szakértők ítélőképessége: Mit ér?Honnan tudjuk? A szerző Philip Tetlock, a University of California–Berkeley politikai pszichológia professzora, akinek Churchillről szóló klasszikus cikkét Hunyady György Történeti és politikai pszichológia szöveggyűjteményéből ismerheti az érdeklődő olvasó.

„Azok sem jobbak nálunk – foglalja össze a könyv tanulságát a kritikus –, akiknek az a dolguk, hogy előrejelzéseket tegyenek, vagyis a képernyőn megjelenő és újságokban idézett szakértők, a kerekasztal beszélgetések bölcs résztvevői, a kormány és a cégek tanácsadói. Ha jóslataik nem igazolódnak be, ezt ritkán ismerik el, és még ritkábban vonják őket felelősségre. Amennyiben mégis számot kell adniuk baklövéseikről, azt mondják, hogy csak az időzítés volt rossz, vagy valami előreláthatatlan esemény jött közbe, vagy azt, hogy majdnem igazuk lett, vagy jó okuk volt rá, hogy azt higgyék. Ők is ugyanazokat a mentségeket hozzák föl, amiket a közönséges halandók, és éppoly kevéssé hajlamosak rá, hogy felülvizsgálják nézeteiket.”

„A különbség csak az – folytatja Menand –, hogy amikor mi nyilvánítunk légből kapott véleményt, egy vasat se kapunk érte, a szakértőket viszont jól megfizetik. Sőt, Tetlock azt állítja, hogy minél ismertebb egy szakértő, minél gyakrabban idézik, annál kevésbé megbízhatók az előrejelzései. A szakértők jóslatainak pontossága fordított arányban áll az önbizalmukkal, hírességükkel, sőt egy bizonyos szint fölött a tudásuk alaposságával is.”

Mindez szellemes médiakritikának hangzik. De komolyabb, bár nem kevésbé mulatságos dologról van szó. A politikai pszichológus húsz éve tanulmányozza a hivatásos jósok működését. 284 szakértőt kért fel összesen 82 361 alkalommal, hogy mondják meg, mekkora a valószínűsége az olyan fejlemények bekövetkezésének, mint a dél-afrikai apartheid felszámolása, a Gorbacsov elleni államcsíny vagy Kanada felbomlása. Olyan kérdésekre is válaszolniuk kellett, amelyekhez értenek, és olyanokra is, amelyek kívül esnek szakterületükön.

A nagyszabású vizsgálat eredménye – állapítja meg Menand – bizonyára meglepi, és talán elkeseríti a laikusokat. „A pszichológusok számára viszont nincs benne semmi meglepő. A Tetlock által tanulmányozott szakértőknek ugyanaz a gyengéje, mint akárki másnak: imádják a saját véleményünket, és nagyon-nagyon nem szeretnek tévedni.”