„Ahhoz, hogy szabályozzuk az online adatvilágot, pontosan tudnunk kell, hogy mit veszítünk, ha kevesebb adat gyűjthető” – olvassuk Eduardo Porter tollából a New York Timesban.

Mindenki azt találgatja, hogy mennyire kell szabályozni az online adatokhoz való hozzáférést – de valójában nincs elég információnk a válaszhoz. A Cambridge Analytica adatkezelési ügye óriási botrányt váltott ki. A Facebook, amelytől korábban a demokrácia és az emberi közösségek erősítését remélték, sokak szemében mára a kapitalizmus fő gonoszává vált. Ahogyan korábban a rádió és a televízió esetében is, a technológiai hurráoptimizmust sötét jeremiádák váltották fel. Vannak, akiket Orwell 1984-ére, másokat Kafka A per című művére emlékeztet a személyes adatokkal való visszaélés.

Techguruk, az értelmiség és a politikusok egymásra licitálva követelik az internetóriások, mindenekelőtt a Facebook megregulázását, és szigorú adatvédelmi szabályok bevezetését. Csakhogy a böngészési adatok felhasználásának korlátozása súlyos gazdasági károkat okozhat – figyelmeztet Porter. Az adatelemzés által lehetővé tett célzott hirdetések élénkítik a keresletet. Kimutatták, hogy az 1990-es években bevezetett EU-s szabályozás visszavetette az internetes hirdetések piacát. Egy másik kutatás szerint az online hirdetési piac 2005 és 2015 között 0.11 század százalékponttal járult hozzá az amerikai GDP növekedéséhez. Arról nem is szólva – teszi hozzá Porter –, hogy a közösségi média használata sokak számára örömforrás. Az emberek azokról a tartalmakról sem szívesen mondanak le, amelyekhez ingyen jutnak, pontosabban, amelyeket a böngészési adataikért kapnak cserében. Az elhamarkodott és eltúlzott adatvédelmi fellépés legalább olyan káros lehet, mint a semmittevés – figyelmeztet Porter.