Az egy évvel ezelőtti választások után az amerikai politikusok szinte biztosra vették a győzelmet. Ma már majdnem mindenki pesszimista. Pedig megint választások lesznek Irakban.

Folyamatosan nő az iraki háború ellenzőinek tábora. Ma már az amerikaiak közel kétharmada elhibázott lépésnek tartja a háború megindítását, és egyre kevesebben hisznek a győzelemben.

Tekintélyes külpolitikai és katonai elemzők már fél éve azt mondják, hogy minden, amit a kivonulás ellenzői jósolnak, úgyis be fog következni Irakban, ha már eddig is be nem következett. Akkor meg minek maradni? – kérdezik. Egyre többen gondolják, hogy a kérdés csak az, milyen gyorsan menjen végbe a csapatkivonás.

„Alig egy éve, az első iraki választások után Washington felelőtlen módon azt állította, hogy most már a lehető legnagyobb rendben van minden. Ma meg, az újabb választások előestéjén az ellenkező irányú felelőtlenség terjed. Azt állítják, hogy visszafordíthatatlanul vesztésre állunk. Az irracionális optimizmust alaptalan pesszimizmus váltotta fel” – olvassuk a New York Timesban.

A cikk szerzője, Noah Feldman, a New York University jogászprofesszora a vallás, különösen az iszlám és a jogrend összefüggéseit tanulmányozza. Az iraki ideiglenes kormány tanácsadójaként részt vett az alkotmányozás munkájában.

Feldman elismeri, hogy Irakban nem mennek túl jól a dolgok. A lázadást nem sikerült megfékezni. A terroristák már polgári célpontokat támadnak. De vannak bíztató jelek is. Mindenekelőtt azt tartja ilyennek, hogy az előző választásokat bojkottáló szunniták közül egyre többen vesznek részt a politikában.

Az alkotmány októberi megszavazása óta számos szunnita párt alakult. A parlamentbe jutva lehetőségük lesz a szunniták érdekeinek képviseletére. Elérhetik például, hogy az új rezsim elnézőbb legyen a baathista rendszer hivatalnokaival és tisztviselőivel. Cserébe persze a szunnita pártoknak hozzá kell járulniuk a lázadás megfékezéséhez.

Ha ez bekövetkezik, akkor van remény a rendezésre. Ha nem, akkor viszont a jelenleginél is súlyosabb, polgárháborús helyzet alakulhat ki. „Alaptalan azt állítani, hogy biztos a vereség – véli Feldman. – S erre hivatkozva semmit sem tenni a kudarc elkekerülése érdekében, erkölcsileg is elfogadhatatlan.”