„Mi legyen a gyarmati időkből származó műtárgyak sorsa? Nemcsak az a kérdés, hogy vissza kell-e adni őket, hanem az is, hogyan viszonyuljon Európa Afrikához” – olvassuk Nicola Kuhn tollából a liberális Tagesspiegelben.
Macron francia elnök tavaly év végén bejelentette, a francia állam megvizsgálja, hogy visszaszolgáltassa-e a (főleg afrikai) gyarmatairól származó műkincseket. Macron elnök egy francia és egy szenegáli szakértőt bízott meg a részletek kidolgozásával novemberi határidővel.
A francia elnök bejelentése után Németországban is nagy vita bontakozott ki a gyarmati időkből származó múzeumi műtárgyakkal és leletekkel kapcsolatban. Érzékeny kérdésről van szó, hiszen az etikátlan módszerekkel, sőt, gyakran erőszakkal elhurcolt gyarmati műtárgyak ügye nyilvánvalóan párhuzamos a náci időkben elrabolt kincsekével. Márpedig utóbbiak esetében a német társadalom magától értetődőnek tekinti, hogy az erkölcstelen eszközökkel szerzett tárgyakat vissza kell juttatni jogos tulajdonosaiknak, vagy kompenzálni kell őket, mint ahogyan azt a Gurlitt-botrány példázza. A kereszténydemokrata Monika Grütters kultuszminiszter kijelentette, hogy a lopott kincseket vissza kell szolgáltatni, és szakértői bizottságot hozott létre a kérdés tisztázására. A szakértőkkel együttműködve közel 140 oldalas útmutatást adott ki a műkincsek bemutatásával kapcsolatban, továbbá jelezte, hogy az állam jelentős pénzekkel fogja támogatni nemcsak a gyarmati, de a volt NDK szovjet időkből származó műkincseinek eredetével és az esetleges restitúcióval kapcsolatos vizsgálatokat is. Az ügy fajsúlyát jelzi, hogy a koalíciós szerződésbe is bekerült a műkincsek státuszának rendezése.
A német múzeumok több esetben már döntöttek is a törvénytelenül szerzett műkincsek visszaszolgáltatásáról. A berlini Porosz Kulturális Örökség Alapítvány alaszkai őslakosoktól ellopott tárgyakat adott vissza, mármint Alaszkának. A kölni Rautenstrauch-Joest Múzeum és a brémai Tengerhajózási Múzeum maori eredetű kincseket szolgáltatott vissza. (A berlini Természettudományi Múzeum afrikai eredetű dinoszaurusz-csontvázai végül maradhattak, miután a vizsgálóbizottság megállapította, hogy a csontokat etikus körülmények között ásták ki és szerezték meg.)
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Berlin a Humboldt Forum 2019 keretében tervezi kiállítani egyebek között a város Ázsia-gyűjteményét. Hamburgban és Berlinben több vitatott eredetű benini tárgy is szerepel futó kiállításokon.
Kuhn megemlíti, hogy a műkincsek eredetének tisztázása rendkívül bonyolult. Gyakran szinte lehetetlen a beszerzés körülményeit rekonstruálni. Sokszor előfordul, hogy az egykor jogszerűnek tekintett tranzakciók ma erkölcsi szempontból aggályosak. A restitúció kivitelezése sem egyszerű. A benini műkincsek kapcsán például nagy dilemmát okoz, hogy kinek kell visszaadni a tárgyakat. Beninnek, amely nevében hordozza az egykori királyságot? Avagy Nigériának, amelynek mai területéről előkerültek a leleltek? Vagy inkább Nigéria Edo tagállamának? Esetleg az egykori uralkodók leszármazottainak?
Természetesen nem pusztán elvi és tudományos kérdésről van szó – jegyzi meg Kuhn. A jogszerűtlen módon szerzett műkincsek visszaadása a gyarmati jóvátétel fontos része lehet. A restitúció diplomáciai szempontból is fontos lépés, és egyúttal hatással van Németország identitására is – véli Kuhn.
Ennek megfelelően a kérdésnek aktuálpolitikai vetülete van. Achille Mbembe kameruni filozófus a gyarmati műkincsek körüli vitában például a migráció összefüggésében vizsgálta a restitúció dilemmáit, párhuzamba állítva és bírálva a migránsok és a műtárgyak visszaküldését, mondván, hogy mindkét esetben kollektív tulajdonnak tekintjük az egyedit. Az AfD pedig jelezte, hogy ellenzi a gyarmati műkincsek eredetével kapcsolatos vizsgálatokat. Az AfD ugyanis a restitúciót a világ minden baját a Nyugat számlájára író posztkolonialista marxista ideológia megnyilvánulásának tekinti. Ezt az álláspontot Kuhn úgy értékeli, hogy a bevándorlásellenes párt tiltakozik a múlttal való szembenézés ellen.