„Tényleg varázstalanított világban élünk?” – kérdezi Egil Asprem svéd vallástudós az Inference tudományos szemlemagazinban. Az esszé apropója Jason Josephson-Storm amerikai vallásfilozófus A varázstalanítás mítosza: mágia, modernitás és a tudományok születése című friss monográfiája.

A varázstalanítás fogalma Max Webertől származik. A jeles szociológus azt állította, hogy a tudományok elterjedésével a vallás veszít jelentőségéből, és a miszticizmus helyét a racionális gondokodás veszi át. Josephson-Storm ezzel szemben azt mutatja ki, hogy a tudomány nem szorítja ki a misztikus gondolkozást. A felvilágosodás és a modern tudományos forradalom vezérakjai közül többen alkímiával és teológiával is foglalkoztak. Diderot és D’Alambert, a francia enciklopédisták nagyjai a mágiát tanulmányozták. Newton, a modern fizika atyja az okkultizmusok szaktekintélye is volt. Freudot komolyan foglalkoztatta a telepátia és a szellemidézés.

Asprem enyhén tendenciózusnak tartja Joseph-Strom megközelítését, mert figyelmen kívül hagyja, hogy voltak olyan tudósok is, akik teljességgel visszautasították a transzcendentalizmus és a miszticizmus minden formáját. Egyetért viszont a könyv fő állításával, miszerint a misztikus és a racionális gondolkozás jól megfér egymás mellett. Sőt, kifejti, hogy ezt nemcsak történelmi példák sora igazolja. Asprem közvélemény-kutatásokat idéz, amelyekből kiderül, hogy a mágikus gondolkozás még a mai fejlett, és alapvetően szekuláris társadalmakat is jellemzi. A Gallup 2005-ös felmérése szerint az amerikaiak hetven százaléka hisz a paranormális események létezésében. Ráadásul a tanultak körében még magasabb az arány. Egy másik felmérés szerint az amerikaiak több mint fele gondolja, hogy lehetnek lelkek, amelyeket megszáll az ördög.

Érdekes módon az általában sokkal inkább ateista és agnosztikus brit társadalomban sem alacsonyabb az ezotériába vetett hit. Vagyis a miszticizmus nem a vallási újjáéledés velejárója. A leginkább népszerű miszticizmusok és babonák inkább a nem gyakorló hívők körében népszerűek. Lehet, hogy a vallás jelentősége csökkent, ám a helyét a horoszkópok, a jóslás, a jóga és az alternatív gyógymódokba vetett hit vette át – véli Asprem.

Sőt, a vallásos világnézet iránti igény még a harcos ateisták körében is jelen van. Legalábbis ezt állítja John Gray angol filozófus október elején megjelent Az ateizmus hét fajtája című könyvében. Gray egyenesen odáig megy, hogy a tudományos gondolkozás kérlelhetetlen híveit a francia pozitivistáktól modern utódaikig, az Új Ateisták mozgalmáig szekuláris vallásossággal vádolja. A modern fejlődésbe vetett humanista hit pedig a vallásos üdvtan megfelelője. Gray úgy véli, hogy a harcos tudományosság világnézet, amely módszereiben nem különbözik a harcos vallásos mozgalmaktól. Sőt, céljaik is hasonlók: a tudományos transzhumanizmus éppúgy az emberi lét végességét akarja legyőzni, mint a vallások. Ahogyan a zsidó-keresztény gnosztikusok, úgy a modern tudományos világnézet hívei is hiszik, hogy a világban létező gonosz legyőzhető, és az emberiség megváltható. Rosszabb esetben nemcsak hiszik, hanem – a vallási fundamentalistákhoz hasonlóan – ezt küldetésüknek is tekintik, mint ahogyan tették a jakobinusok, a bolsevikok avagy a nemzeti szocialisták.