A szakértők furcsánál furcsább gyereknevelési tanácsokkal halmozzák el az anyukákat. Sokan akkor is követik a tudós tanácsokat, ha a józan eszük tiltakozik ellene. Jól teszik?

A Nursery World, a kisgyermekes szülőknek szóló népszerű brit magazin idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Az évforduló alkalmából a lap szerkesztői összegyűjtötték a régi évfolyamokban található furcsa tanácsokat.

1926-ban például a következő javaslat látott napvilágot: Ha a gyerek etetés közben hisztizik, éheztessük addig, amíg kezes bárány nem lesz, és megtanulja értékelni a finom bébipapit.

Egy másik ötlet 1936-ból a sírós baba elcsöndesítésére: Addig pofozgassuk, amíg abba nem hagyja. Három hétig tartó kezelés után biztos, hogy nem fog felsírni éjszaka.

Terence Kealey biokémikus, aki tudományos és pedagógiai publicistaként is ismert, a Times hasábjain néhány további, a távolabbi múltból merített példával szolgál a Nursery World évfordulója alkalmából. Kealey szerint ugyanis a bizarr gyermeknevelési ötletek egyidősek a történelemmel.

A szülés utáni első napokban keletkező előtej (colostrum) kis mennyisége ellenére is mindent tartalmaz, amire az újszülöttnek szüksége van. Felesleges más folyadékot adni a babának, sőt káros lehet. Az indiai brahminikus tradíció viszont azt tanítja – írja Kealey –, hogy a szoptatást nem szabad elkezdeni, amíg csak előteje van az anyának.

1792-ben dr. Hugh Smith Egy férjes asszonynak címzett leveleiben azt javasolja, hogy az újszülöttet négyóránként meg kell etetni – akár éhes, akár nem. Dr. Smith tanácsát majd’ két évszázadon át követték a kisgyermekes anyák. Az órához igazított étkezést a behavioristák is támogatták, mert a gyermek így megtanulja szabályozni az étvágyát.

Ma sem szűkölködünk a szülői tapasztalatnak ellentmondó tanácsokban. A brit oktatási szakemberek úgy vélik, hogy a gyerekeket amilyen hamar csak lehet, be kell íratni az iskolába, mert minél korábban kezdenek tanulni, annál jobbak lesznek később az eredményeik. Pedig érdemes lenne odafigyelni arra is, hogy sok kisgyerek nagyon rosszul reagál az iskolára. Továbbá az eredmények sem igazolják a tanácsot. Ausztriában például a gyerekek két évvel később kezdik koptatni az iskolapadot, mégis jobban tanulnak.

A régi tévtanok felidézéséből Kealey azt a tanulságot vonja le, hogy a szülőknek nemcsak a szakértőkre, hanem a gyerekekre is hallgatniuk kell. És persze a józan eszükre.