„A modern istenek a komplex civilizációk kialakulása után, nem pedig előtte jelentek meg” – olvassuk a Harvey Whitehouse oxfordi antropológus vezette kutatócsoport cikkét a Conversation tudománynépszerűsítő magazinban.

Történettudományi közhely, hogy a modern vallások a társadalmi modernizációval együtt jelentek meg. A közkeletű magyarázatok szerint a nagy társadalmak működéséhez elengedhetetlen együttműködési hajlandóságot és bizalmat a mindenható – és főleg: mindent látó – Istenbe vetett hit tartotta fenn. Az ábrahámi vallásokra, de a buddhizmusra, a zoroasztrizmusra, sőt az ősi egyiptomi hiedelemvilágra is jellemző, mindent látó, és igazságot tevő természetfölötti erőbe vetett hit lehetővé tette, hogy egymással rokoni kapcsolatban, sőt ismeretségben sem lévő egyének is tartsák magukat az alapvető normákhoz. Akkor is, ha a normaszegés amúgy nem járt volna evilági leleplezéssel és büntetéssel.

Whitehouse és kollégái a modern vallások és az összetett, nagy társadalmak közötti összefüggés kérdését kutatják. A Nature magazin hasábjain a múlt héten publikált tanulmányban  tízéves kutatásuk eredményét foglalják össze. A tudósok az elmúlt tízezer év összesen több mint négyszáz társadalmát vizsgálták. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon a modern, összetett és bonyolult, nem személyes ismeretségen alapuló, nagy népességű és komplex társadalmak voltak-e előbb, avagy a mindenható istenekbe vetett hit.

A kutatócsoport eredményei arra világítanak rá, hogy a mindenható Isten fogalma nem előfeltétele a komplex társadalmi berendezkedésnek. Az intézményesített hit megjelenését ugyanis évszázadokkal megelőzik a kollektív rituálék, amelyek teológiai doktrínák nélkül is közös identitást alakítanak ki, ami pedig megalapozza a kollektív szolidaritást és a normakövetést. Whitehouse és szerzőtársai ebből arra következtetnek, hogy a modern vallások sokkal inkább következményei, semmit előfeltételei a modern civilizációknak. A modern vallási dogmák viszonylag későn jelennek meg: általában akkor, amikor a társadalom mérete már meghaladja az egymillió főt. A szerzők mindazonáltal elismerik, hogy a mindent látó és igazságot osztó természetfölötti Istenbe vetett hit későbbi megjelenése jelentősen erősítette a bizalmat és a normakövetést, és ezzel elősegítette a további társadalmi fejlődést.

A kutatás kapcsán felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen hatása lesz a vallásos nézetek visszaszorulásának. „Vajon a szekularizáció hozzájárulhat a regionális együttműködések, például az Európai Unió felbomlásához? Milyen következményei lesznek a mindenható Istenbe vetett hit visszaszorulásának a különböző etnikumú közösségek közötti együttműködésre a migráció, a háborúság és az idegengyűlölet idején?” – teszik fel a kérdést Whitehouse és kollégái. Cikkük végén óvatosan utalnak arra a lehetőségre, hogy a mindent látó és a normaszegőkön bosszút álló istenek helyét esetleg a totális megfigyelést lehetővé tevő evilági mindenható hatalom veszi át a komplex társadalmakban.