„Az amerikai zsidóság aranykorának vége” – olvassuk a Tablet magazinban Adam Garfinkle-től.
A zsidóságot is elérte a vallásvesztés. És ez nemcsak azokra vonatkozik, akik nem járnak már el a zsinagógába. A neológ közösségekben Istenről nem sok szó esik, de Garfinkle szerint az ortodox közösségekben is inkább az emberi kapcsolatok számítanak, mint a lelkiek. A világi zsidóság körében a származási értelemben vett vegyes házasságok aránya 72 százalék, amiből nem nehéz kiolvasni a jövőt. Ma a zsidóság az amerikai lakosság mintegy 2 százalékát alkotja, s ez az arány a következő fél évszázadban negyedére-harmadára csökken.
Garfinkle a Demokrata Pártot tekinti a zsidóság hagyományos politikai otthonának, úgy látja azonban, hogy ezt inkább csak múlt időben lenne helyes állítani, mivel ma már a republikánusok egyértelműbben Izrael-pártiak.
Erről egyébként alapos elemzést olvashattunk márciusban a New York Times Magazinban Nathan Thrall tollából. A 20. század utolsó három évtizedében a két nagy párt tagjainak körében nagyjából azonos szintű rokonszenvet mértek a kutatók Izrael iránt. Az ezredforduló óta megváltozott a helyzet. Arra a kérdésre, hogy Izrael vagy a palesztinok iránt érez-e a válaszadó nagyobb rokonszenvet, a republikánusok közül háromszor annyian választják Izraelt, mint a demokraták közül. A republikánus szavazótáborban egyre nagyobb szerepet játszanak a protestáns fundamentalista választók, akik erősen Izrael-pártiak. A demokratáknál viszont a feketék és a latin-amerikai származásúak súlya nő, ők pedig hajlamosak a maguk hátrányos helyzetével rokonítani a palesztinokét. A demokraták között erősödik a baloldal befolyása, a szavazótábornak lassan legnagyobb csoportját etnikai kisebbségek fogják alkotni, elkerülhetetlen volt tehát, hogy Izrael ügyében konfliktus keletkezzék a pártban. A párt baloldala támogatja az Izrael-ellenes bojkott-mozgalmakat, a republikánusok pedig januárban beterjesztettek egy törvényjavaslatot, amely megtiltaná az államoknak, hogy olyan személlyel vagy céggel szerződjenek, aki/amely támogatja a BDS nevű legnagyobb bojkottmozgalmat. Két frissen megválasztott muzulmán képviselőnő egymás után azzal vádolta a beterjesztőket, hogy idegen érdekeket képviselnek, egyikük szerint ráadásul pénzért. A Demokrata Párt régivágású képviselői erre megpróbáltak elfogadtatni egy határozatot, amelyben elítélik az antiszemitizmust, de ez csak úgy sikerült, ha beiktatják, hogy az iszlamofóbiát is elítélik.
Garfinkle is megemlíti a párton belüli legfrissebb konfliktust, és arra a következtetésre jut, hogy az amerikai zsidóság politikailag gyors ütemben hontalanná válik. Egy kis csoport maga is Izrael-ellenes, egy másik kis csoport, mint eddig is, a republikánusokat támogatja, a többség viszont nem talál helyet a politikában.
Ha ehhez hozzávesszük a lélekszám csökkenését – folytatja Garfinkle –, csak arra lyukadhatunk ki, hogy a zsidóság szerepe egyre marginálisabb lesz Amerikában. Sőt, azt is valószínűnek tartja, hogy elszaporodnak a zsidók elleni atrocitások, s a tavaly októberi pittsburghi támadás, amelynek során tizenegy embert lőtt agyon egy fegyveres a helyi zsinagógában, nem volt egészen véletlen. Az amerikai nacionalizmus ugyanis nem etnikai, hanem állampolgári összetartozáson alapul, és ez védelmet jelentett a zsidóságnak is. Ám az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet játszanak a politikában a különféle identitás-ügyek, s közben nő a társadalmi egyenlőtlenség. Ezekből az összetevőkből kibontakozhat egy olyan válság, amely megrendíti az állampolgári alapokra épülő nemzeti egységet, márpedig mindeddig az garantálta a zsidóság biztonságát. Demográfiai hanyatlás, kivándorlás Izraelbe – ez a jövő. És egy szép múzeum, amely azt mutatja majd be, hogyan is éltek egykor a zsidók Amerikában.