„Az ítélet persze a mai érzelemdús időkben önmagában nem hozza el a megoldást, ám mégiscsak napirendre tűzi a kiútkeresést” – olvassuk az El País szerkesztőségi vezércikkében.
A madridi Legfelsőbb Bíróság 9-től 13 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott kilenc katalán vezetőt és aktivistát, amiért felelősnek bizonyultak a két évvel ezelőtti függetlenségi népszavazás megszervezésében, majd demonstratíve kikiáltották a függetlenséget. A Bíróság zendülésben és a közpénzek rendeltetés-ellenes felhasználásában találta őket vétkesnek. A zendülés a spanyol jogban a lázadás enyhébb esete. Lázadás címén 30 évig terjedő börtönbüntetést lehetett volna kiosztani a vádlottaknak. Azóta a közlekedést és a termelést sok helyütt megbénító tömeges tiltakozások zajlottak Katalóniában, szélsőséges csoportok pedig gyújtogattak, romboltak is.
Az El País tagadja, hogy a bíróság beavatkozott volna a politikába és politikai ítéletet hozott volna. Ha így lenne, akkor nem kaptak volna az egyes vádlottak eltérő mértékű büntetést – érvel a szerkesztőség. Elismeri, hogy a katalán vezetők politikai tevékenységet folytattak, nem köztörvényes útra léptek, ámde áthágták a törvény határait, márpedig, ha a politika nem tiszteli a törvényt, annak a vége óhatatlanul zsarnokság lesz. A szólásszabadság nem terjed ki az alkotmány elleni lázításra, gyülekezési szabadság címén nem szabad szembeszállni a hatósággal, a szabadság pedig nem lehet ürügy alkotmányellenes népszavazásra. Ha viszont a katalán függetlenségpártiak tanulnak az esetből, jelentős engedményeket érhetnek el – így az El País.
Vannak más vélemények is. A Bloomberg weboldalán Leonid Bershidsky „európaiatlannak” minősíti az ítéleteket. Nem helyesli az egyoldalú elszakadás gondolatát, jogosnak mondja viszont a katalán követelést, hogy engedjék szabadon a bebörtönzött politikai vezetőket. Az erőszakmentes politikai tevékenyégért kiszabott drákói ítéletek arra hívják fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottságnak nem egyoldalúan Kelet-Európában kellene aggódnia a jogállamért – írja Bershidsky.
A Financial Times szerkesztőségi vezércikkben rossz sugallatú kalandnak minősíti a katalán függetlenségi népszavazást, de attól tart, hogy az ítélet nyomán radikalizálódnak a katalán pártok, és Spanyolországban továbbra sem alakulhat ki kormánytöbbség, mert korábban a katalán képviselők alkották a mérleg nyelvét, most viszont egyik nagy párttal sem hajlandók akár csak hallgatólagosan is szövetségre lépni. A novemberi választás lesz négy éven belül a negyedik, s ezen a helyzeten mit sem változtat majd.
A dublini Irish Times irreális fantázia-projektnek minősíti a katalán függetlenség tervét, de elmarasztalja a madridi felet, amiért nem hajlandó semmilyen érdemi tárgyalásra a katalán ügyről. Egyedül a baloldali populistának számító Podemos párt elképzelését tartja kivihetőnek, az ugyanis szövetségi állammá alakítaná át Spanyolországot. Csakhogy a Podemos befolyása sajnos csökkenőben van – állapítja meg az Irish Times.
A skót függetlenségpárti National hasábjain viszont George Kerevan minden kertelés nélkül elítéli a spanyol államot, amiért politikai tevékenységért börtönbüntetést osztogat. Emlékeztet rá, hogy a katalánok 1937-ben egyszer már elnyerték az önrendelkezés jogát, s akkor vesztették el, amikor a Franco-rezsim kerekedett felül a polgárháborúban. Azóta az ENSZ alapokmánya is kimondta a népek jogát az önrendelkezésre.
Öt nappal az El País idézett vezércikke után ugyanabban a lapban Guillermo Altares azt ecseteli, milyen igazságtalanság áldozatai a kurdok, akiknek az első világháború után népszavazást ígértek a győztesek arról, akarnak-e saját államot, de aztán nem tartották meg a szavukat. Legutóbb pedig az Egyesült Államok szabad kezet adott Törökországnak a szíriai kurd autonómia felszámolására. „A kurdok – az elárult nép” – ez a cikk címe.