Újév táján a szokásosnál is többet hajtogatják, hogy ideje volna felülemelkedni a politikai megosztottságon. Csakhogy az árkok betemetésével a demokráciát is könnyen elhantolhatjuk.

„Beköszöntött az Újév. Mindenki a világbékéről, az emberi jóakaratról és hasonló badarságokról beszél. Felerősödik a pártpolitikával szembeni sirámok hangja is” – írja Jonah Goldberg, a konzervatív-piacpárti National Review szerkesztője.

A politikus-gyalázás mindenhol elterjedt népszokásának művelői ilyenkor a szokásosnál is hangosabban keseregnek azon, hogy a megosztottság és a sárdobálás soha nem látott méreteket öltött. Azt szeretnék, ha veszekedés helyett inkább egyezségre jutnának a politikusok.

„Amikor valaki azt állítja, hogy felül kell emelkedni a pártpolitikán, ezt valójában úgy érti, hogy mindenki más fogja be a száját, és fogadja el, amit ő mond – véli Goldberg. – Amikor egy szakértő egy bizonyos kérdésről azt mondja, hogy az nem politikai, igazából azt akarja, hogy mindenki kritika nélkül vegye tudomásul az ő álláspontját.”

Az egyetértés és kompromisszum Goldberg szerint nem mindig olyan kívánatos, mint sokan hiszik. Képzeljük csak el, hogy gyilkosság vádjával állunk bíróság előtt. Örülnénk, ha az ügyész és a védőügyvéd kompromisszumot kötne?

„Nemcsak ostoba, hanem veszélyes feltételezés is, hogy a liberális demokrácia jól meglenne pártpolitika nélkül.” A pártok és a pártpolitikai viták jelenítik meg az eltérő véleményeket a közügyekről. Az árkok betemetésével a demokráciát is könnyen elhantolhatjuk.

„Persze nem ártana, ha a politikusok kicsit udvariasabbak lennének egymással” – írja Goldberg. De a politikusokkal szembeni minimális tisztelet mindenkitől, még a politika felett állóktól is elvárható.