„Egy demokrácia akkor stabil, ha a választópolgárok nagy tömege tömörül a centrumban” – véli a Corriere della Serában Angelo Panebianco politológus.

Márpedig a centristának tekintett pártok, a középjobb és a középbal alakulatai egyaránt meggyengültek az utóbbi években, holott tíz éve még váltógazdaság működött Olaszországban. Csakhogy miután húsz éve gyakorlatilag nem nő a gazdaság, s a reáljövedelmek is stagnálnak, továbbá az elmúlt néhány évben az elsősorban afrikai származású bevándorlók százezrei érkeztek az országba, és egyre nehezebben jutnak tovább, a kormányzó középpártok tekintélye súlyosan megrendült. Többször is olyan baloldali kormányok alakultak, amelyeknek nem volt többségük a választók között, de a parlament jobb híján hivatalba juttatta őket. Legutóbb, a szuverenista Liga és a baloldali populista Öt Csillag furcsa koalíciója egy éven át volt kormányon, mígnem a közvélemény-kutatásokban egyre jobban álló Liga azonnali választást javasolt. Hogy ezt kivédje, az Öt Csillag a baloldallal fogott össze. Erre aztán a Liga népszavazást kezdeményezett arról, hogy a vegyes választási rendszerből töröljék az arányos elemet, a listás szavazást.

Olaszországban a jelentős új törvényeket és az alkotmányt megerősítő vagy elvető népszavazásokon kívül csak törvényt eltörlő, „abrogatív” népszavazás létezik, törvényalkotó nem. Így hát a Liga ezen a kerülő úton tartana népszavazást a többségi rendszer bevezetéséről, annak is legkevésbé arányos, brit válfajáról: egy forduló, és az győz minden választókerületben, aki a legtöbb szavazatot kapja, a többi szavazat elvész. Így a ma 32 százalékos támogatottságával a Liga esetleg abszolút többséget szerezhetne a képviselőházban.

Az alkotmánybíróság januárban dönt arról, megrendezhető-e a népszavazás a választási törvényről, s addig a parlament nem változtathat a választási rendszeren. Pedig a többség szeretne, éspedig nagyjából arányos rendszert javasolna, nehogy a Liga egyedül kormányozhasson. Ha az alkotmánybíróság elveti a népszavazási kezdeményezést, akkor Panebianco szerint a parlamenti többség az arányos listás választási rendszer mellett dönt, valamekkora bejutási küszöbbel, de az nem lehet olyan magas, mint az 5 százalékos német, mivel a sok ennél kisebb párt együttesen elég erős ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Így viszont annyi párt kerülhet majd be a parlamentbe, amennyiből aligha lehet stabil kormányt létrehozni. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy már törvényt hoztak a parlament létszámának csökkentéséről. A következő választás után 345 képviselővel és szenátorral lesz kevesebb, tehát a maiak többségének az az érdeke, hogy amíg lehet, húzzák az időt a választójogi reformmal.

Ha viszont az alkotmánybíróság megrendezhetőnek találja a népszavazást, akkor Panebianco fel sem veti azt a lehetőséget, hogy a többség a mai rendszer fenntartása mellett szavazna. Ha pedig az igenek győznek, akkor az új rendszer szerint haladéktalanul választást kell tartani, még a jövő évben.

Panebianco nem bánná a többségi rendszert, ha két mérsékelt párt állna egymással szemben, illetve, ha legalább az egyik nagy párt mérsékelt lenne. Ehhez szükségesnek tartaná, hogy a baloldalon kiemelkedjen egy olyan vezető, aki egyesíteni tudná a baloldalt a Liga vezetőjével, Salvinival szemben. Ő ugyanis ki fog egyezni a mérsékelt és nem mérsékelt jobboldallal, s így indul majd a választáson (2018-ban is együtt indultak). Panebianco egytelen vígasza, hogy ehhez Salvininak mérsékelnie kell magát. A többségi választási rendszer egyik előnye ugyanis, hogy az összefogás kényszere miatt nagyon radikális erő egyedül nemigen kerülhet kormányra.