„Az orosz és a közép-ázsiai elemzők között kötélhúzás folyik a vendégmunkások iszlamista radikalizációjának ügyében. Mindkét fél a másikat tartja felelősnek” – írja az Izvesztyijában Iván Safrancsuk politológus.
Természetesen nem tudni, hány kirgiz, kazah és türkmén vendégmunkás híve az Iszlám Államnak, Safrancsuk mindenesetre vélelmezi, hogy több ezer „közép-ázsiai” csatlakozott hozzá s harcolt soraiban szíriai és iraki területeken. Köztük Oroszországban dolgozó vendégmunkások is. Továbbá megjegyzi, hogy amikor 2016-ban az ISIS által ellenőrzött terület egyre szűkült, vezetői felszólították követőiket, hogy a saját országukban hajtsanak végre terrorcselekményeket. Az oroszországi terrorcselekményeket követő nyomozások rendszeresen közép-ázsiai tetteseket és kapcsolatokat tárnak fel. A szerző szerint nem világos, hogy aránylag szűk csoportok fenyegetik-e az oroszok biztonságát, vagy ez csak a jéghegy csúcsa, és valójában kiterjedt radikális hálózat működik a bevándorló dolgozók soraiban.
A tizenöt ember halálát okozó és negyvennél több utast megsebesítő 2007-es szentpétervári metrórobbantást csakugyan egy közép-ázsiai bevándorló hajtotta végre. Az elmúlt tíz év mintegy ezerkétszáz oroszországi terrormerényletének elsöprő többsége azonban a kaukázusi térségben történt, és helyi szeparatista–iszlamista tettesek műve volt. 2008 és 2016 között a központi térségben 54 merényletet hajtottak végre, az áldozatok száma 121 volt, Észak-Oroszországban pedig 12 merényletben 42 ember vesztette életét. A tettesek többsége azonban ezekben az esetekben is kaukázusi nemzeti kisebbségek tagja volt, tehát nem bevándorló. Oroszországban 25 millió muzulmán él, egy-két éven belül a lakosság egyötödét fogják alkotni, habár a statisztika a muszlim népek világi tagjait is ide sorolja. Ha a demográfiai trendek nem változnak, 30 év múlva számuk felülmúlja a keresztényekét.
Az iszlám fundamentalizmus térhódítása létében fenyegetné tehát az orosz államot. A hatóságok természetesen nem az iszlámot támadják, hanem az erőszakos iszlamizmus visszaszorítására törekszenek. A hivatalos jelszó úgy szól, hogy az állam a hagyományos iszlámot támogatja. A török állami médiának ez is sok: elemzője attól tart, hogy az erőszakos elveket hirdető vallási csoportok ellen hozott törvény általában is az iszlám elnyomásának eszköze lehet.
Akárhogy is, mind Oroszországban, mind a kibocsátó közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokban intenzív kutatások zajlanak arról, hogy hol radikalizálódnak az oroszországi kirgiz, kazah és türkmén munkavállalók. Vagyis jóllehet egyelőre kevesek követnek el közülük merényleteket Oroszországban, feltételezik, hogy magas közöttük a radikálisok aránya.
A közép-ázsiai elemzőközpontok szerint Oroszországban radikalizálódnak, mert etnikai diszkrimináció áldozataivá válnak, korrupt hatóságokkal és vezetőkkel van dolguk, továbbá minősíthetetlen munkakörülmények között dolgoznak. Azt javasolják, hogy Oroszország javítsa a vendégmunkások munkakörülményeit, vagy sokkal erőteljesebb rendőrhatósági intézkedéseket foganatosítson velük szemben. Főképp azonban működjön együtt a kibocsátó államok biztonsági szolgálataival, egészen odáig, hogy engedje őket orosz területen tevékenykedni a vendégmunkások körében.
Safrancsuk az oroszországi elemzésekkel ért egyet, amelyek szerint viszont a korrupció és a nyomorúság már hazájukban radikalizálja azokat, akik Oroszországban keresnek munkát. Ő abban látná a megoldást, hogy a közép-ázsiai államok olyan nemzettudatot és kultúrát bontakoztassanak ki, amelyet vonzónak találhatnak a fiatalok. Van néhány ismert művész, akiket a helyi hatalmasságok fel is használnak önnön külföldi imázsuk javítására, ámde mint önálló gondolkodókra, nem tartanak rájuk igényt. Ezek az államok csak a vezér mítoszát építgetik, ez azonban nem versenyképes az iszlámmal, de még az iszlám radikális változatával sem.