„Nem a fasizmus tér vissza” – cáfolja a Corriere della Serában Ernesto Galli della Loggia azt az elterjedt baloldali narratívát, amely szerint az antiliberális mozgalmakban a harmincas évek szelleme éled újra.

Matteo Salvini pártját, a Ligát baloldalon gyakran minősítik egyszerűen fasiszta pártnak. A Ponte című független baloldali folyóirat ezt túlzásnak tartja, de szintén lényegi hasonlóságokat lát Mussolini hajdani pártja és a Liga között. Kommentátora, Massimo Jasonni kánonjog-professzor szerint a Liga súlyos veszélyt jelent a köztársaságra. A fasizmushoz hasonlóan, úgymond, Salvini mozgalma is a gazdasági válságjelenségek előidézte népi elégedetlenséget lovagolja meg. A Kommunista Pártból alakított Demokrata Párt propagandistái egyszerűen Mussolinihoz hasonlítják Salvinit, de Jasonni ezt felületes öngazolásnak minősíti. Az elégedetlenségnek őszerinte az is oka ugyanis, hogy a Demokrata párt elárulta a kommunista párt hajdani vezetőjének, Antonio Gramscinak örökségét és a neoliberalizmussal kötött szövetséget.  

Galli della Loggia nem a demokráciára, hanem a baloldalra nézve lát súlyos veszedelmet, abban azonban egyetért Jasonnival, hogy ő is a baloldalt hibáztatja. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az antiliberális mozgalmak több országban is kormányra kerültek, de másutt is nagy sikereket aratnak, súlyos nehézségeket okozva a centrista pártoknak. Ezenkívül ők diktálják a napirendet, az ő témáik körül zajlanak a politikai viták. Az idős szociológus óv a leegyszerűsítő történelmi párhuzamoktól. Úgy látja, hogy új típusú nacionalizmussal van dolgunk, amely befelé forduló és védekező jellegű, nem pedig a külvilágra acsarkodó és támadó természetű, mint a hajdani nacionalizmus. Teljesen hiányzik belőle a fasizmus két alapvető eleme, a félkatonai szervezetháló és a politikai ellenfelekkel szembeni szisztematikus erőszak. Célja nem az, hogy megsemmisítse az ellenfelet, hanem hogy megnyerje a választókat. Galli della Loggia szerint ebben Oroszország sokféle segítségére is számíthat, de nem ez a lényeg, hanem a modern nacionalizmusnak az a tulajdonsága, hogy menedéket nyújt a világ elől. Ez az értelme annak, hogy a nemzetállam szuverenitását hangsúlyozza.

A nemzet a globalizáció veszteseinek egyetlen menedéke. Ők pedig sokan vannak, és értetlenül állnak a globalizáció negatív hatásai előtt. Megmagyarázhatatlannak látják a sorozatos gyárbezásárokat, az állami kiadások lefaragását, amelynek következtében közszolgálati állások szűnnek meg, éspedig nem hazai, hanem brüsszeli döntéshozók akaratából. De az új nacionalizmusnak ennél is fontosabb vonása, hogy kulturális értelemben is menedéket nyújt a veszteseknek. A hagyományos kulturális struktúrák felbomlóban vannak, és ez mély árkokat hoz létre a társadalomban. Az egyik oldalon a jobb erőforrások birtokosai állnak, akik otthon vannak a modern világban, és elsajátították fogalomkészletét; akiket átitatott a megengedő individualizmus, és akik megvetően tekintenek az egyéni döntések hagyományos korlátainak védelmezőire; akiknek természetes az angol beszéd, szóval akik lélektani és kulturális értelemben világpolgárok. A másikon az erőforrásokkal általában kevésbé ellátottak, a helyi közösségi hagyományhoz, a múlthoz, a hagyományos gondolkodásmódhoz, a maguk keresztény identitásához jobban kötődők; a hagyományos nemi és társadalmi szabályrendszereket és szerepeket tovább örökítők. Ez utóbbiak azt tapasztalják, hogy egyre inkább szalonképtelennek számítanak; a média lesújtó véleményt mond róluk, fogalomkészletük már-már cenzúra alá esik, kivált, hogy a politikai katolicizmus, amely védelmezte hagyományos értékeiket, eltűnőben van. A baloldal persze nem érti, mi ez, hanem fasizmust emleget. Az évtizedek során ugyanis fokozódó mértékben azonosult a globalizációval. Mindig is úgy hitte, hogy ami új, az haladó, s ami haladó, az jobb, mint ami korábban volt. Aki szembeszáll a haladással, az csakis az elnyomó osztályok érdekeit szolgálhatja. Galli della Loggia ezt súlyosan téves számításnak minősíti, amely végzetes eredménnyel járhat a baloldal számára.