„Ennek a még fiatal korosztálynak vallástalan fele jellemzően idősebb korban sem igen fordul majd a vallás felé” – véli az 538 hasábjain Daniel Cox közvélemény-kutató és Amelia Thomson-DeVeaux, a társadalmi jelenségeket statisztikai módszerekkel bemutató internetes lap munkatársa.

A cikk a Pew közvélemény-kutató intézet friss jelentését elemzi, amely arról tudósít, hogy az ezredforduló táján születettek (a ma 23 és 38 év közötti korosztály) 40 százaléka nem vallásos. Korábbi korosztályoknál megfigyelték, hogy fiatal felnőttkorban megnő a vallástalanok aránya, de aztán amikor megállapodnak, megházasodnak, gyermekeik születnek, visszatérnek a valláshoz. Minden jel arra mutat azonban, hogy az ezredfordulós nemzedék esetében ez nem várható. Igaz, a családalapítás életkora kitolódik, a tényadatok tehát még nem tekinthetők végleges bizonyítéknak. Csakhogy a már családos ezredfordulósok körében nem mutatkozik számottevő növekedés a vallásosok arányszámában.

Az American Enterprise Institute agytröszt kutatása, amelyben Cox maga is részt vett, több olyan tényezőt is kimutatott, amelyek az ezredfordulós vallástalanok többségét a jövőben is távol tarják majd a vallástól. Először is jóval többen (17 százaléknyian) származnak vallástalan szülőktől, mint a világháború utáni másfél évtized szülöttei, a „nagy generáció” tagjai (5 százalék). Templomba pedig csak nagyjából egyharmaduk járt gyerekkorában (32 százalék). A Pew egy régebbi kutatásából pedig kiderül, hogy az egyazon felekezethez tartozó és vallásukat gyakorló szülők gyermekeinek több mint háromnegyede felnőtt korban is megtartja vallását. Ámde, ha az ezredfordulós korosztályt nézzük, ez az arány alighanem csökkenni fog. A fiatal felnőttkorban a vallástól elfordulók ugyanis gyakran vallásos házastársuk hatására térnek vissza a hithez. Manapság azonban egyre gyakrabban választanak nem hívő társat, részben azért, mert több a nem hívő, részben pedig azért, mert tágabbak az ismerkedési lehetőségek (kivált az internetes társkereső programok elterjedése óta). A felekezeten kívüli ezredfordulósok háromnegyede vallástalan párral van kapcsolatban. A korosztály nagyobbik fele (57 százalék) úgy látja, hogy a vallásosak intoleránsabbak a más véleményen lévőkkel szemben. Továbbá csak kisebbik felük (46 százalék) gondolja, hogy az istenhitre szükség van az erkölcsös élethez, s ennek megfelelően 45 százalék jár gyerekeivel templomba.

A lassan de tagadhatatlanul terjedő vallástalanságnak azért is van jelentősége – írják a szerzők –, mert a vallási közösséghez tartozók körében nagyobb a bizalom más, legalább is hasonlóan gondolkodó emberek iránt, és többen végeznek közülük társadalmilag hasznos önkéntes munkát. A két szerző egy korábbi cikkében kimutatta továbbá, hogy a vallásosság és a politikai hovatartozás ok-okozati összefüggésben áll egymással. A Republikánus Párt közképéhez szorosan kötődik a vallásosság, és a pártok közötti egyre élesebb szembenállás miatt ez hatással van a Demokrata Párt követőinek a vallással kapcsolatos magatartására. Ha a demokrata tábor egyre vallástalanabb lesz, márpedig így fest, akkor a világi progresszívok és a vallásos konzervatívok közötti amúgy is mély ellentét tovább súlyosbodik a jövőben.