„Az etnopluralizmus elsőre hasonlónak tűnhet a multikulturalizmushoz, valójában azonban annak éppen ellenkezőjét jelenti” – olvassuk Joscha Wölberttől a szekuláris-humanista Humanistischer Pressedienstben.
A baloldalt szokták kulturális relativizmussal vádolni, Wölbert szerint viszont a bevándorlásellenes jobboldal, sőt a szélsőséges identitárius mozgalmak is túlzottan nagy toleranciával viseltetnek az egyéni jogokkal ellentétes iszlám gyakorlatok iránt. Igaz ugyan, hogy a bevándorlásellenes jobboldal az európai kultúrát keresztény gyökerűnek tartja, és ezért a muszlimok tömeges bevándorlását civilizációs veszélynek tekinti, ám azzal nincs problémája, ha az iszlám világot az iszlám vallási törvények irányítják.
Wölbert utal rá, hogy az új jobboldalon igen népszerű az etnopluralizmus elmélete. Az etnopluralisták azt állítják, hogy nem a kultúrák összemosását szorgalmazó multikulturalizmus, hanem ők képviselik igazán a sokszínűséget, amelyet csak akkor lehet megőrizni, ha az egyes kultúrák nem keverednek. Érdekes módon az etnopluralizmus elméletének első kifejtői rendszerint határozottan kiálltak a nyugati értékek exportja ellen, mondván, hogy a kultúrák egyenrangúak, az értékek kultúrafüggők, és ezért helytelen a nyugati civilizáció normáit, mindenekelőtt az egyéni és az emberi jogokat rákényszeríteni olyan társadalmakra, amelyeknek mások az alapértékei. Wölbert szerint ebből a szempontból az új jobboldal nem különbözik a politikai iszlámtól, amely szintén egy adott szokásrendszerből akarja levezetni a politikai együttélés normáit.
Az etnopluralizmus lényegileg kollektivista, hiszen arra a gondolatra épül, hogy egy adott területen élők viszonylag homogén kulturális csoportot alkotnak. Ebben az érvelésben a lokális homogenitás megőrzése a globális sokszínűséget szolgálja. Ehhez persze nemcsak az ’idegen’ kultúrák kizárása szükséges, hanem az is, hogy az adott közösség belső ’bomlasztóit’ kordában tartsák.
Ebben pedig kifejezetten kapóra jön az identitárius jobboldalnak a baloldali identitáspolitika – érvel Wölbert. Mint egy másik cikkben részletesen kifejti, az identitáspolitkát felkaroló és szintén kultúrrelativista baloldal ugyanis szintén a nyugati civilizáció esetleges normáinak tekinti a felvilágosodás egyetemes alapértékeit, az individualizmust és az emberi jogokat. A más kultúrákkal szembeni tiszteletre hivatkozva ódzkodik az egyéni jogok nyugati eszméivel ellentétes vallási hagyományok kritikájától. Hiszen az a neomarxista narratíva szerint kulturális imperializmus lenne. Ezáltal a baloldali identitáspolitika éppolyan kollektivista, mint a jobboldali. Mivel még véletlenül sem akarják a szellemi gyarmatosítás, vagy akár a valláskritikaként tálalt rasszizmus vádját kockáztatni, Wölbert szerint a haladó baloldal is inkább eltűri az iszlám nevében elkövetett jogsértéseket.