„A brit hatóságok magatartása ösztönző hatással lehet az embercsempészetre” – olvassuk a The Spectator vezércikkében.
A múlt héten egy afgánokból és irakiakból álló csoport tizennégy tagja hajszál híján vízbefúlt, amikor Belgiumból egy lélekvesztőn Angliába akart eljutni. Annak köszönhetik az életüket, hogy a csónak már pár száz méterre a parttól felborult, így vissza tudtak még vergődni Belgiumba. Az embercsempészek igen jelentős összegekért teszik ki az utazókat a halálos veszélynek. Három hónapja 39 vietnami fulladt meg egy hűtőkamionban Nagy-Britannia útjain.
A Spectator idejétmúltnak minősíti az 1951-es genfi menekültügyi konvenciót, de nem azért, mert nem a legutóbbi idők tömeges migrációs áradatára szabták, hanem mert, úgymond, a háborús menekült és a gazdasági bevándorló közti különbségtétel elveszti jelentőségét, ha egy csónakban ülnek. Hogy miért veszti el, arra nem kapunk magyarázatot, viszont a vezércikk kimondatlanul éppen a genfi egyezményre hivatkozik, amikor megállapítja, hogy a nemzetközi jog szerint a menedékkérelmet az első biztonságos országban kell beadni.
A hatóságoknak kötelességük lenne, hogy visszaszorítsák az embercsempészetet, de valójában még ösztönzik is, persze nem készakarva. Éspedig azzal, hogy ha egyszer valaki partot ér a brit szigeteken, akkor elbírálják a menedékkérelmét. Holott a legtöbbje biztonságos országból, Franciaországból vagy Belgiumból érkezik.
A jobb élet reményében milliós tömegek keresnének új hazát, így tett egykor több tízezer angol is, amikor Amerikába hajózott át. Vágyuk érthető, a kérdés az, hogy mi a kiszemelt célországok teendője. Tavaly 1850 törvénytelen bevándorló érkezett a szigetországba, s közülük csupán 125-öt küldtek vissza Franciaországba. Ehelyett a Spectator azt javasolja, hogy belső menekülteket szállítsanak át Szíriából, s ezzel teljesítsék azt a brit ígéretet, hogy az Egyesült Királyság 20 ezer szíriai menekültet fogad be. Továbbá folytassák a szíriai válságkezelés bőkezű támogatását (eddig 300 millió fontot költöttek erre a célra). Ugyanakkor a kiskorúak ügyében éppen a szabályok enyhítését tekintenék jó megoldásnak. A lap bírálja a Lordok Házát, amiért elvetette azt a javaslatot, amely a kísérő nélkül utazó kiskorúaknak családegyesítés címén lehetővé tenné a beutazást. Emiatt a Spectator szerint ők továbbra is a csempészek szolgálatait fogják igénybe venni.
Ezt a logikát alkalmazza megoldási javaslatában a párizsi Le Monde is, csak épp minden olyan illegális bevándorlóra kiterjesztve, akit a hatóság nem tud kiutasítani. Márpedig a többséget nem tudja. Tavaly 85 ezer kiutasítási végzésből 27 ezret hajtottak végre (19 százalékkal többet, mint egy évvel korábban), miután Macron elnök bejelentette, hogy 2022-re minden kiutasítottat ki kell toloncolni. Ez persze nem olyan egyszerű, mert ehhez tudni kell az illetők személyazonosságát, és el kell érni, hogy országuk visszafogadja őket. De akkor sem utasíthatók ki, ha kiskorú gyermekeik vannak. Azért persze sok tízezer embert mégis kiutasítanak évente, csakhogy a jogerős végzés után nem könnyű őket megtalálni. A Le Monde szerint legalább háromszázezer illegális bevándorló tartózkodik Franciaországban, és évente több érkezik, mint ahány kiutasító végzés születik, szóval Macron elnök terve két éven belül semmiképp sem látszik kivihetőnek. A párizsi lapot aggasztja, hogy mindez az állam tehetetlenségének látszatát kelti, és nyilvánvalóan a jobboldal kezére játszik. A megoldást a vezércikkíró úgy képzeli el, hogy az állam adjon letelepedési engedélyt azoknak, akiket nem tud kiutasítani. Ezzel egyúttal lehetővé válik, hogy munkát vállaljanak. A Le Monde-nál nem vetődik fel a kérdés, hogy ez bátorítaná-e az embercsempészeket.