„Csak szigorú biztonsági ismérvek alapján, valamint a lakosság nagy többségének egyetértése esetén honosíthatók új állampolgárok tömegei” – figyelmeztet Ernesto Galli della Loggia liberális szociológus a Corriere della Serában.
A törvényjavaslat úgy rendelkezne, hogy az a fiatalkorú, aki öt évig olasz iskolába vagy három éven át olasz szakiskolába járt, automatikusan megkapná az állampolgárságot. Jelenleg ugyanis az iskolába járó gyerekek tíz százaléka nem olasz állampolgár. Az állampolgársággal nem rendelkező gyerekek többsége (63 százalék) ráadásul Olaszországban született. A ”ius culturae” elvének alkalmazása egyharmadukat juttatná állampolgársághoz. A baloldali kormány mégsem tűzi napirendre az ügyet. A belügyminiszter-asszony aránylag apró változtatást tervez: elődje, Matteo Salvini eltörölte azt a szabályt, amely automatikusan megadta volna az állampolgárságot a kérelmezőnek, ha megfelelt a törvényi feltételeknek, és a hatóság egy éven belül nem zárta le az ügy vizsgálatát. Az új kormány ezt az eltörlő rendeletet vonja vissza, de az állampolgársági törvényhez nem nyúl. Nem lenne népszerű.
Olaszországban tíz éve még meglehetős többsége volt a bevándorlók befogadásának, az elmúlt évek bevándorlási hullámai nyomán azonban változott az olaszok véleménye. Akkor a lakosság 60 százaléka támogatta volna az olyan állampolgársági reformot, amely az Olaszországban születetteknek automatikus honosítást szavatol, ma viszont már csak pontosan a lakosság fele. Az Eurispes felmérése szerint a külföldön született, de több évet olaszországi iskolában töltő fiatalkorúak honosítását tíz éve 21,3, ma csak 16,5 százalék támogatná. A Demos kutatásából viszont az is kiderül, hogy az olaszok kétharmada helyeselné, ha a második generációs bevándorlók, vagyis a már Olaszországban születettek öt év iskolába járás után honosíthatók lennének.
Galli della Loggia mégsem ért egyet a ius culturae elvével. A szociológus siet leszögezni, hogy nem ellenzi a bevándorlást, sőt, a szomorú népesedési adatok alapján nem is lát más lehetőséget az ország további fejlődésének előmozdítására, mint a külföldiek befogadását. Az állampolgárság azonban más. Honosítani szerinte csak olyan embereket szabad, akik csakugyan integrálódtak az olasz társadalomba. Vagyis mindenekelőtt magukévá teszik a többségi társadalom alapvető értékeit. Ha például a családban kifejezetten alárendelt szerepre kárhoztatják a nőket, gyakorlatilag ki sem engedik őket az utcára, a férfi uralmának vetik alá őket és a gyermekeket, akkor nem tartoznak az olasz társadalomhoz. Szerinte az iskolalátogatás önmagában nem garancia rá, hogy a muszlim országokból érkezők és leszármazottaik magukévá teszik az alapvető társadalmi normákat. Galli della Loggia tökéletesen értelmetlennek tartja, hogy gyermekkorban értékrendi vállalást követeljenek meg valakitől. Majd ha eléri a felnőttkort, akkor egyéb feltételek megléte esetén sikerrel pályázhat az állampolgárságra és tehet esküt olyan értékekre, amelyeket gyermekkorban még nem is érthet. Sőt, Galli della Loggia felnőttkorban sem helyeselné az automatikus honosítást. Egyéni megítélésre van szükség, ahogy ma is eljárnak a hatóságok. (Azt nem érinti viszont, hogy a felnőttek esetében sincs rá garancia, értik-e és valóban elfogadják-e azon normákat, amelyekre felesküsznek.)
Más kérdés, hogy a társadalomnak jóval többet kellene tennie azért, hogy a jövevények integrálódjanak. Programokat kellene szervezni számukra olasz fiatalokkal együtt, például beutazhatnák ingyen Olaszország történelmi vidékeit, hogy felébredjen bennük annak a földnek a szeretete, amelyhez majd állampolgárként kapcsolódni akarnak. Sok pénzbe kerülne, de az alternatíva, több millió frusztrált idegen jelenléte még drágább lenne.