„A karácsonyi szünetben konzervatívok egy kis csoportja háborút indított a pornográfia ellen” – olvassuk Matt Welch libertárius szerző tollából a Los Angeles Timesban.
Az írás apropója egy levél, amelyben négy republikánus honatya azt kéri az igazságügyi minisztertől, hogy a hatóság lépjen fel a pornográfia ellen. A levél szerzői szerint az internet miatt egyre több a pornográf tartalom. Ez eleve károsan hat a fiatalokra, ráadásul – állítják a képviselők – a pornográfia kéz a kézben jár a gyermekek molesztálásával és a nőkkel szembeni szexuális erőszakkal.
Utoljára a kétezres évek elején lángolt fel a pornográfia körüli vita. A Bush elnök által felállított különbizottság végül 2011-ben anélkül oszlott fel, hogy érdemi eredményt ért volna el a pornográf tartalmak korlátozásában. Újabban azonban egyre több jobboldali véleményvezér követel ismét szigorú fellépést. Van, aki egyenesen pornográfia-járványt emleget, és a pornográfia teljes betiltását akarja. Sőt, egyesek azt javasolják, hogy a pornóellenes jobboldal kössön szövetséget a pornográfiát szintén betiltani vágyó radikális feministákkal. Akár a Republikánus Párt hagyományos szabadságpárti és individualista elveivel is szembemennének.
Welch ellenezné a drasztikus fordulatot, mert szerinte a szólás- és az egyéni szabadság drámai korlátozásával járna. Mindazonáltal úgy véli, hogy csekély rá az esély. A pornográfia és a prostitúció szinte minden valaha létezett társadalomban megjelent. Ezért erkölcsi felháborodásnál és nyílt leveleknél jóval több kellene a visszaszorításához.
Ezzel persze a pornográfiát betiltani vágyók is tisztában vannak. „A pornográfia bűnös dolog. Nem szabad finomkodnunk: erkölcsi keresztesháborúban állunk, amelynek célja a pornográfia betiltása” – írja az American Mind magazinban a Bedivere Bedrydant művésznéven publikáló szerző.
Bedrydant szerint tévednek azok a konzervatívok, akik népegészségügyi indokok alapján szeretnék betiltani a pornográfiát. Szerinte ugyanis lehetetlen bebizonyítani, hogy a pornográf tartalmak fizikai, vagy akár pszichés sérelmeket okoznak. Sőt, az sem kizárt, hogy tudósok pozitív mellékhatásokat mutatnának ki, például, hogy a pornográfia csökkenti a stresszt, a vérnyomást. Mindennek azonban nincs jelentősége – írja Bedrydant. A pornográfia ellen azért kell küzdeni, mert erkölcstelen és bűnös.
Cselekvési programot is felvázol. Azt javasolja, hogy a pornográfia ellen küzdők másolják a melegjogi aktivistákat: évek kitartó munkájával győzzék meg a közvéleményt arról, hogy minden normális embernek erkölcsi kötelessége támogatni az ügyüket. Bedrydant szerint ehhez nyilvánosan meg kell szégyeníteni azokat, akik nem támogatják a pornográfia betiltását. Azt sem bánja, ha a radikális feministákkal karöltve kell harcolnia. És ha a társadalmat sikerült „normalizálni”, akkor már gyerekjáték lesz a pornográfiával szembeni törvényi fellépés – véli Bedrydant.
A Vox magazinban Jane Coaston bizarrnak tartja, hogy a republikánus politikusok ismét erkölcscsőszként tetszelegnek, és elő akarják írni az embereknek, miként gondolkodjanak és éljenek. Az Egyesült Államokban még ma is léteznek törvények, amelyek tiltják az öncélú obszcenitást, ám az elmúlt évtizedekben a pornográf tartalmakkal szemben nem alkalmazták őket. Ennek egyik oka az, hogy a pornográfiát a művészi szabadság megnyilvánulásának tekintik. De ennél fontosabb ok, hogy az emberek tömegesen fogyasztják a pornográf tartalmat, ezért nem állítható, hogy sérti a közízlést – írja Coaston.