„Donald Trump szocializmus-ellenes szlogennel kampányol. A COVID-19 vírus kitörése azonban rávilágít, hogy nincs nagy jelentősége az ideológiai címkézésnek” – írja Peter Nicholas, az Atlantic magazin fehér házi tudósítója.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Demokrata Párt jelöltje a szociáldemokrata elveket valló Bernie Sanders lesz. Bár a vermonti szenátor igyekezett lépten-nyomon hangsúlyozni, hogy a svéd típusú jóléti állam híve, a Szovjetunióval és Fidel Castróval kapcsolatos pozitív megjegyzései miatt sok bírálatot kapott. A republikánusok, élükön Trump elnökkel, Sandersben az államszocializmus mumusának megtestesítőjét látták, legalább is láttatták. Amerikában ugyanis szocialistának lenni hagyományosan igazi szitokszónak számít a politikában. A Pew felmérése szerint az amerikaiak több mint fele ma sem szavazna szocialista elnökre, miközben fekete jelölt ellen 96 százaléknak, nő ellen 94 százaléknak, zsidó ellen 93, meleg jelölt ellen 76, muszlim ellen 66 százaléknak nincsen semmi kifogása, és elvben még ateistára is 60 százalék adná a voksát.
Miközben a gondoskodó dadusállam ellen szónokol, a koronavírus-válságban Trump elnök is az állam szerepének növelésével próbál harcolni a járvány ellen – jegyzi meg Nicholas. A vírus megfékezése szigorú intézkedéseket igényel. Például kilátásba helyezte, hogy újra életbe lépteti a koreai háború idején hozott rendelkezést, amely magánvállalatokat kötelezett közgyógyszer-ellátásra. És nemcsak epidemiológiai intézkedésekre van szükség, hanem gazdasági kárenyhítésre is. Nicholas felidézi, hogy Trump elnök segítséget ígért olyan vállalatoknak, amelyek a járvány miatt veszteséget szenvednek, és az összeomlás szélére kerülnek. Sőt, azt is jelezte, hogy az egészségügyi biztosítással nem rendelkezők gyógykezelését is átvállalja az állam, ami már csak azért is érdekes, mert korábban Trump elnök volt az obamai állami egészségbiztosítás legnagyobb kritikusa, és részben felszámolója.
Mint Jean Cohen politikai filozófus Nicholsonnak nyilatkozva megjegyezte, Trump elnök lépései lényegüket tekintve nem különböznek a világválság után és a második világháború idején Roosevelt elnök által bevezetett New Deal rendelkezéseivel, amelyeket utólag szociáldemokratának, vagy akár demokratikus szocialistának is lehet nevezni. És ez jól is van így – teszi hozzá Nicholson. Mert szép dolog a kisállam-párti és szabadpiaci ideológia, ám válság idején mégiscsak az állam tehet a legtöbbet a bajok enyhítéséért.
Más kérdés, hogy Trump elnököt sokan bírálják, mondván, nem vette kellőképpen komolyan a koronavírust. A minap a konzervatív National Review szerkesztőségi cikkben marasztalta el az elnököt, teljességgel elégtelennek nevezve a válságkezelési tervét.