„Zimbabwe már éppen jóvátételt ajánl a kisajátítás szenvedő alanyainak, miért kell hát Dél-Afrikában éppen most utánozni a rossz példát?” – kérdi kétségbeesetten Marian L. Tupy, a libertárius washingtoni Progress magazin főszerkesztője a Quillet magazinban.

Zimbabwében március 6-án hirdették ki a törvényt, amelynek alapján a kisajátított földbirtokok volt tulajdonosai visszaigényelhetik a földjüket vagy kártérítést kérhetnek érte. Amikor az egymással is hadakozó gerillák kivívták Dél-Rodézia, új nevén Zimbabwe függetlenségét, hamarosan megkezdődött a fehér telepesek farmjainak államosítása, ekkor még oly módon, hogy ha valamelyik tulajdonos el akarta adni a birtokát, előbb az államnak kellett felajánlania. A vételárat a volt anyaország, Nagy-Britannia állta. Mivel azonban a földeket Mugabe elnök híveinek osztották ki és egyébként is nagy volt a korrupció, a kilencvenes évek végén a brit kormány felfüggesztette az átutalásokat. Mugabe bosszúból is, de Tupy szerint azért is, mert választási vereségre állt, ekkor hirdette meg a fehérek földjeinek kárpótlás nélküli átvételét. Az eredmény: égbe szökő infláció, a termelés zuhanása, tömeges nyomor. Mugabe elnököt három évvel ezelőtt vértelen katonai puccsal megbuktatták, azóta meg is halt, és az új kormányzat húsz év után megpróbálja a régi telepesek részvételével fellendíteni a mezőgazdaságot.

A szomszédos Dél-Afrika, Zimbabwével ellentétben, egy megbékélésnek nevezett folyamat keretében számolta fel az apartheid, a faji elkülönítés rendszerét. Az államot 1994 óta fekete bőrű politikusok vezetik, de a gazdaságban ma is nagy a fehérek szerepe. A magánkézben lévő termőföld 72 százalékának tulajdonosai fehérek, és ezt sokan tűrhetetlennek tartják.

Évről évre nő a farmok elleni fegyveres támadások száma (500 és 1200 közé teszik, furcsamód nincs erről hivatalos statisztika), és a támadások során elkövetett gyilkosságok száma tíz év alatt évi ötvenről hetvenre nőtt. Az esetek négyötödében fehér az áldozat, ami persze megfelel a fehérek arányának a földtulajdonosok között. Mégis, a kutatások e rajtaütések nagyobbik felében rasszista indítékokat is kimutatnak. A hatóságok természetesen üldözik e bűncselekményeket, de a gazdák földjeinek kisajátítása népszerű gondolat. Az EFF (Gazdasági Szabadságharcosok) nevű szélsőbaloldali párt ezzel lépett fel a tavalyi választáson, és szép eredményt ért el. Messze elmarad ugyan az ANC-étől, a kormányzó pártétól, de az utóbbi is immár két éve napirenden tartja az ügyet. Az úgynevezett reform keresztülviteléhez alkotmánymódosítás kell, és az előírt kétharmados többséget ez a két párt együtt elő tudja állítani a parlamentben.

Az Egyesült Államok aggályainak adott hangot, de Ramaphosa elnök biztosította az amerikai nagykövet asszonyt, hogy szó sincs megváltás nélküli kisajátításról. A jövőbe senki sem lát, de ha nincs szó, akkor minek az alkotmánymódosítás? A Good nevű párt főtitkára azt írja a City Press hasábjain, hogy semminek, hiszen a kormány ezidáig is sajátított ki földeket, és ahhoz is joga volt, hogy „ha úgy igazságos”, akkor ne fizessen kártérítést. Hogy mikor igazságos, azt a bíróság majd eldönti, ha a tulajdonos és az állam nem tud megegyezni. Ő sem a kisajátítást ellenzi, sőt, azt panaszolja fel, hogy az alkotmánymódosításról zajló vita csak késlelteti a „földreformot”. Az ANC és az EFF ugyanis azon vitázik, hogy mely földeket kell kisajátítani. Az ANC szerint azokat, amelyek haszonbérbe vannak adva, illetve ahol a tulajdonos a földtől távol tartózkodik. Az EFF viszont azt akarja, hogy minden termőföldet vegyenek állami tulajdonba, legalább ideiglenesen. A koronavírus-járványra hivatkozva egyelőre felfüggesztették az országszerte rendezett közmeghallgatásokat, ahol az alkotmánymódosítás tervezetét vitatták meg eddig. De a járványnak majd csak vége lesz.

Azért az úgynevezett földreformnak ellenfelei is vannak. Martin van Staden a City Press hasábjain lefutja a kötelező köröket: megemlékezik az apartheid rendszer szörnyűségeiről és az új, általános választójogon alapuló rendszer előnyeiről. Mindazonáltal arra figyelmeztet, hogy az állam működésében sok a szocialista vonás, és az állami beavatkozás mélységének tulajdonítja a 29 százalékos munkanélküliséget. Elismeri, hogy a fehér földtulajdonosok magas aránya az igazságtalan apartheid-rendszer öröksége, de figyelmeztet, hogy a magántulajdon tömeges megsértésével működtetett földreform tönkre fogja tenni a mezőgazdaságot, ahogy az a világ legkülönbözőbb részein minden egyes esetben bekövetkezett a múltban. Így Zimbabwében is.