A közgazdászok azt sem tudják eldönteni, hogyan osszuk el a fuvardíjat, ha egy irányban lakó ismerőseinkkel közös taxiba szállunk. Mit várhatunk tőlük az adóterhek kérdésében?

A közgazdászok általában bonyolult, laikusok számára teljesen érthetetlen kérdésekkel foglalkoznak. De vannak kivételek. A „flúggazdaságtan” tudorai a hétköznapi jelenségek közti furcsa összefüggések vizsgálatára használják az ökonometria módszereit.

Mi a veszélyesebb a gyerekre, a kerti úszómedence vagy az otthon tartott fegyver? Mi a közös a Ku-Klux-Klan tagjaiban és az ingatlanügynökökben? Miért él anyukájával a drogdílerek zöme? Nemrég arra keresték a választ, hogyan lehetne megtisztítani a nagyvárosokat a kutyapiszoktól.

Carl Bialik, a Wall Street Journal kolumnistája is köznapi problémákat vizsgál közgazdaságtani módszerekkel The Numbers Guy című rovatában. Hetente egy-egy statisztikai kimutatást vagy közgazdasági problémát tűz tollhegyre.

December elején egy egyszerűnek látszó kérdésre kereste a választ. „Három közgazdász taxiba száll. Egy irányban laknak, de különböző távolságban. Hogyan osszák el a fuvardíjat?”

Mivel ugyanarra mennek, a számla kisebb lesz, mintha külön kocsit fognának. Mindnyájan jól járnak, de kérdés, hogy ki mennyire járjon jól. Kézenfekvő megoldásnak tűnik a megspórolt összeg egyenlő arányú elosztása. Csakhogy így még az is előfordulhat, hogy az elsőnek kiszálló utas többet kap vissza, mint amennyit befizetett.

A kérdést tisztázandó Bialik profi közgazdászok segítségét kérte. De velük se ment sokra. Ahány közgazdász, annyi elmélet és megoldási javaslat.

Egy pittsburgh-i professzor a taxival megtett út arányában osztaná el a megtakarítást. Így a távolabb lakó és többet fizető utas többet is kapna vissza. A második megkérdezett, egy harvardi közgazdász szerint mégiscsak egyenlően kellene elosztani a megtakarítást, de azt nem szabad megengedni, hogy valaki még keressen is a közös úton. Az MIT-n tanító közgazdász a Talmudra hivatkozva állt elő egy harmadik ötlettel.

Jonathan Gruber, aki szintén az MIT közgazdásza, arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdést nem lehet pusztán elvi alapon eldönteni. A felek tárgyalási pozícióját is figyelembe kell venni.

„Mindenkinek érdekében áll közös autóval menni, de persze mindenki a lehető legtöbbet akarja spórolni. Ezért nem is lehet megmondani, hogyan lenne helyes elosztani a megtakarítást. Ez nagyban függ a társadalmi normáktól és a tárgyalási pozíciótól. Ha például egyiküknek sikerül elhitetnie a többiekkel, hogy valójában neki nem is igazán fontos, hogy csatlakozzon, akkor végül ő járhat a legjobban. S ha netán valamelyikük a főnök, akkor valószínűleg ő fizeti majd a legkevesebbet.”

A taxiszámla kérdésére nem sikerült megnyugtató választ találni, de azért fontos tanulságai vannak a vitának. Az egyik az, hogy valószínűleg érdemes inkább sétálni, ha közgazdászok invitálnak közös taxizásra.

Ennél is fontosabb tanulság, hogy a tudományban még az egyszerűnek látszó kérdések is vitatottak. Ha a fuvardíj elosztásában sem sikerül zöld ágra vergődniük a közgazdászoknak, miért remélnénk, hogy az adóterhek kérdésében megállapodjanak?