„Hivatalosan bocsánatot kérek a félelemért, amit harminc éven át keltettünk” – olvassuk Michael Shellenberger cikkét – nem a Forbes magazin honlapján, ahol megjelent, mert ott nem olvasható már, hanem a What’s Up With That környezetvédő weboldalon, amely még időben elmentette.

Amikor e sorokat írjuk, a Forbes még nem közölte, mi indította a merőben szokatlan műveletre. Írhatott volna hozzá szerkesztőségi megjegyzést, vagy közölhetett volna mellette bírálatot Shellenberger nézeteiről. Úgy döntött azonban, elhomályosítja az oldalt és kiírja rá, hogy „már nem aktív”. Igaz, ott áll alatta, hogy a szerkesztőség sajnálja, ha kellemetlenséget okozott.

Így persze mindjárt még kíváncsibb az olvasó, vajon milyen szentségtörést követhetett el a szerző. Nos, horribile dictu, azt írja, hogy csakugyan zajlik a klímaváltozás. Igaz, ezzel nincs vége a világnak, sőt, még nem is ez a legsúlyosabb környezeti problémánk.

Shellenberger biztosított mindenkit arról, hogy korántsem jobboldali, ellenkezőleg, már tizenhét éves korában Nicaraguába költözött, hogy a kommunista sandinista kormányzat mellett kiálljon, s hogy akkor már egy éve környezetvédő aktivista volt, s később az Amazonas mentén erdőket igyekezett menteni. Aztán magáévá tette a nézetet, hogy a klímaváltozás katasztrófába vezet, s hogy ennek oka az ember. Az utóbbi időben azonban úgy látta, egyesek kezdik túlzásba vinni a riogatást. Alexandria Ocasio-Cortez demokratapárti képviselőházi tag úgy fogalmazott, hogy „ha nem rendezzük el a klímaváltozás ügyét, tizenkét év múlva vége a világnak”. Bill McKibben pedig, akit Shellenberger a legtekintélyesebb zöld újságírónak nevez, azt írta, hogy „a klímaváltozás a legnagyobb kihívás, amellyel valaha is szembekerült az emberiség”, és amely „egész civilizációkat fog eltörölni”.

Ő pedig ennek az ideológiának számos sarokpontját tévesnek tartja. Így például nem igaz, hogy az emberek miatt elkerülhetetlen a hatodik tömeges kihalás (az ötödik, az utolsó, a dinoszauruszoké volt). Tévedés továbbá, hogy a klímaváltozás miatt súlyosabbak lennének a természeti katasztrófák, s az agrárgazdaság technológiai fejlődése sem teszi tönkre a környezetet, hanem lehetővé teszi, hogy kevesebb terület legyen elég a szükséges termények előállítására, s így több maradjon a zöld energia alapanyagául szolgáló növények termesztésére.

Shellenberger beismeri, hogy éveken át nem tudta rávenni magát, hogy a nyilvánosság elé álljon a véleményével, részben mert nehezére esett bevallani a tévedést, de azért is, mert tartott attól, hogy  maga ellen fordítja volt harcostársait, sőt, a közvéleményre nagy hatással lévő sajtót is. Aztán megírta Apokalipszis soha – Miért árt mindannyiunknak a klímariogatás című négyszáz oldalas könyvét, amelyben szembeszáll a félelemkeltés módszerével. Ennek lényegét foglalta össze a Forbesnak szánt cikkében. Nem gondolta, hogy törlik, hiszen tavaly decemberben már közölt egy cikket ugyanott a túlzott klímariogatásról. Igaz, akkor még csak azt bírálta, hogy a gyermekeket tartják félelemben az apokaliptikus klímajóslatokkal. Az az írás ma is fenn van a Forbes oldalán. Hogy ezt viszont most olvashatatlanná tették, igazolni látszik Shellenberger félelmeit az esetleges retorziótól. Optimizmusra ad viszont okot, hogy az amerikai képviselőház, sőt egyenesen az ENSZ Klímaügyi Kormányközi Testülete is szakvéleményt kért tőle. Könyve pedig jó kritikákat kapott. Végül is tehát Shellenberger mérsékelten optimista. Addig is azonban, amíg derűlátása be nem igazolódik, elnézést kér mindenkitől a több évtizedes riogatásért.