„A rasszizmus és a rendőri erőszak elleni amerikai tiltakozáshullám elérte Németországot: ezrek tüntettek George Floyd halála miatt. Mindez arra inspirálta a Zöldeket, hogy javasolják a ’rassz’ kifejezés törlését a német alkotmányból. A javaslat nagy vitát váltott ki. De miért nem veszik figyelembe a fekete szakértők véleményét?” – teszi fel a kérdést a magát „afrofuturista akadémiai aktivistaként” azonosító Natasha A. Kelly, a feminizmus és a gyarmatosítás kérdéseire szakosodott médiatudós és szociológus a Tageszeitungban.
A német alkotmány diszkrimináció elleni klauzulája egyebek között tiltja a rasszalapú megkülönböztetést. A Zöldek két vezető politikusa szerint a megfogalmazás helytelen, hiszen a rasszizmus logikáját veszi át: azt sugallja, hogy léteznek rasszok, miközben azok valójában csak társadalmi konstrukciók. Ezért a ’faji alapú’ megkülönböztetés helyett a ’rasszista megkülönböztetés’ tilalmát iktatnák az alkotmányba, mondván ez nem sugallja, hogy valóban léteznek rasszok.
A javaslatot számos kritika érte jobbról, balról és középről egyaránt. Volt, aki szerint alaptalan a feltételezés, miszerint a ’rassz’ kifejezés használata a rasszizmus érvelésének átvétele. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi emberi jogi dokumentumok is használják a rassz kifejezést, és ezek alkalmazása kétségessé válna, amennyiben a német alkotmányt átírnák. Sőt, faji diszkrimináció bizonyítása is nehézkes lenne, ha törölnénk a szótárunkból a rassz kifejezést.
Kelly szerint a rassz kifejezés kiradírozása eltüntetné a biológiai rasszfogalom történelmi mementóját is, és megnehezítené a rasszizmussal szembeni érzékenyítést. Ezért Kelly azt javasolja, hogy az alkotmány átírása helyett célszerűbb lenne a németországi feketék identitását és elismerését erősíteni. Egyebek között a feketék egyetemi pozitív diszkriminációjával és azzal, hogy minden felsőoktatási intézmény „fekete tanulmányok” tanszéket hoz létre.
Nem az alkotmány nyelvezete az egyetlen vitatott kérdés a rasszizmus elleni német harc legújabb hullámában. Megosztja a közéletet Immanuel Kant hagyatéka is. A felvilágosodás talán legnagyobb alakja, a kozmopolitizmus híve ugyanis számos ma rasszistának és nőgyűlölőnek számító kijelentést tett műveiben, ezért kérdéses, hogy helyes-e műveit használni az oktatásban. Komoly dilemmákat vet fel a popkultúrától a gyerekkönyvekig mindent átható rasszista sztereotip ábrázolások és toposzok kérdése is.
De talán a berlini Mohrenstrasse metrómegálló átnevezése körüli vita mutatja meg a legjobban, milyen nehéz is a közélet politikailag korrekt átalakítása. A főváros baloldali politikusainak támogatásával a közlekedési vállalat úgy döntött, hogy törli a ma már sértőnek számító ’mór’ szót. Bejelentették, hogy a megállót a fölötte futó Glinkastrasse után fogják átnevezni. Csakhogy Mihail Ivanovics Glinka 19. századi orosz zeneszerző nemcsak harsány nacionalista volt, hanem nyíltan antiszemita nézeteket is vallott, ezért berlini zsidó szervezetek tiltakoznak az átnevezés ellen. Berlini fekete értelmiségiek már másfél évtizede szorgalmazzák a Mohrenstrasse átnevezését, de ezt a javaslatot ők sem támogatják. Azt szeretnék ugyanis, ha a megálló új neve megemlékezne a németországi feketék történelméről, ezért ők a rabszolgából filozófussá váló Anton Wilhelm Amóról neveznék el a megállót.