Az újságok megérdemlik, hogy szidják őket, ha lusták, félénkek és túlságosan előzékenyek. De azért, mert régimódi lapok, és nem blogok, még nem érdemelnek megvetést.
Ha az online újságírás olyan volna, mint a katonaság, akkor a dotkommentar.hu Pollnere, leánykori nevén Pécsi Ferenc lenne a gyalogsági főszemlélő. Szerencsére nem olyan, és Pollner sem afféle vezérőrnagy. De mindenkit ellát hasznos információkkal, tanácsokkal, s ha szükséges, intelmekkel. A Metazin figyelmét is felhívta egy hiányosságra, amit hálásan fogadtunk, és azóta pótoltunk.
Egyik médiablog-bejegyzésében Pollner vitába száll Sydney H. Schanberg cikkével, amelyről a Metazin is beszámolt. A Pulitzer-díjas publicista azon kesereg, hogy ha kihalnak a régimódi, nyomtatott lapok, akkor befellegzett a komoly elemzéseknek és a tényfeltáró újságírásnak.
Az ilyesmi ugyanis fáradságos, költségigényes munka, amit csak a nyomtatott lapok engedhettek meg maguknak. Az amatőr bloggereknek – véli Schanberg – se ideje, se pénze rá, és igazából kedve se.
„A ’jó újságírás’ (good journalism) jövője miatti aggódás mostanában népszerű téma – írja Pollner. – A ’minőségi újságírás’–blogger szembeállítás viszont olyan szólam, amivel (talán) már csak egy szűkebb körben lehet pontokat szerezni. (Schanberg, aki csak hagyományos csatornákban, hagyományos formában publikál, saját blogja, de még személyes weboldala sincs, láthatóan ebbe a klubba tartozik.)”
Schanberg tagadhatatlanul vaskalapos, de a szembeállítás, amelynek hangot ad, mégsem csak a ceruzás, noteszes, írógépes veteránok szorongásából fakad. Franklin Foer, a New Republic főmunkatársa fiatal ember, és igazán nem vádolható maradisággal, még a lap társas-blogjában, a Plankben is részt vesz. Neki az a baja a blogszférával, hogy a bloggerek túl nagy teret szentelnek a hagyományos vagy mainstream média szapulásának.
Ez méltatlan, sőt lassanként nevetségessé válik, hiszen a legnagyobb blogok hovatovább a mainstream részéve válnak. Ami mindenképpen jó hír, bár nem enyhíti a bloggerek ádázságát.
Az ő dühük ugyanis nem az elismerésért küzdő újítók türelmetlenségéből, hanem ideológiából fakad. Egyfajta digitális populizmusból, amely azt sugallja, hogy csak az alulról jövő, szervezetlen újságírás lehet hiteles.