„Magára valamit adó ország nem ringatja magát illúziókba, és nem tesz úgy, mintha képes lenne valamire, amihez nincs elég ereje” – olvassuk régi ismerősünktől, Ernesto Galli della Loggiától a Corriere della Serában.
Giulio Regeni a Cambridge-i Egyetemen volt doktorandusz-hallgató, a helyi szakszervezeti mozgalmat tanulmányozandó utazott Egyiptomba. 2016 januárban eltűnt; megcsonkított holttestét egy árokban találták meg. Tavaly tavasszal híre kelt, hogy egy egyiptomi rendőrtiszt szavai szerint azért fogták el, mert angol kémnek hitték. Igaz, az egyiptomi hatóságok angol kémeket nem szoktak agyonverni. Az egyiptomi ügyészség egy bűnöző bandát nevezett meg a gyilkosság tettesének, de Olaszországban ennek a magyarázatnak senki sem ad hitelt. Társadalmi szervezetek nemzetközi kampányt indítottak az ügyben; az olasz ügyészség az egyiptomi titkosszolgálat vezető munkatársainak kiadatását kéri.
Galli della Loggia szerint ez a követelés soha nem fog teljesülni. Az egyiptomi politikai rendszert ugyanis a titkosszolgálat tartja hatalmon, nélküle azonnal összeomlana és a Muzulmán Testvériség venné át a hatalmat. Ezt egy Egyiptomban tartózkodó, magát megnevezni nem akaró olasz szakértő is megerősíti. Úgy vélekedik, hogy demokráciát csupán elenyésző városi kisebbség követel. Igaz viszont, hogy a többség ma nyugalmat akar, és ezt meg is kapja al-Sziszi tábornok diktatórikus rezsimjétől.
Az Analisi Difesa című, stratégiai kérdéseket elemző honlapon Gianandrea Gaiani főszerkesztő azt írja, hogy egyetlen állam sem adja köztisztviselőit külföldi bíróságok kezére olyan cselekményekért, amelyeket belföldön követtek el. Egyébként pedig Olaszország éppen most szállít két fregattot Egyiptomnak, miután nyolcat már leszállított. Egyiptom katonai repülőgépeket is vásárol Olaszországtól, s e szállítások értéke a szokásos évi olasz fegyver- és hadifelszerelés-export háromszorosát teszi ki.
A Geopolitica webmagazin tágabb stratégiai összefüggéseket is vizsgál. Az ENI olasz kőolaj- és földgázipari óriás az első számú kitermelővállalat Egyiptomban, és éppen ígéretes új gázmezőket tár fel. Mindez ráadásul a török–egyiptomi ellentétek történetébe ágyazódik. Törökország kormánya ugyanis lelkesen támogatta a Muzulmán Testvériséget, amelyet egyévi kormányzás után 2013-ban katonai puccsal távolítottak el a hatalomból. Törökország az iszlamizmust, Egyiptom a világi kormányzást képviseli a térségben. Líbiában Törökország katonailag avatkozott be a Tripoliban székelő kormány oldalán, az Egyiptom és Oroszország által támogatott Haftár tábornok ellenkormányával szemben, amelynek területéhez nem mellesleg a kirenaikai olajmezők is tartoznak. Olaszország partneri viszonyban áll a tripoli kormánnyal, például őrhajókat adományozott hatóságainak a migrációs hullám fékezéséhez. Ugyanakkor Törökország félig-meddig már kiütötte az olaszokat a nyeregből, hiszen a közvetlen fegyveres támogatás többet ér. Az olaszok egy ciprusi–görög–egyiptomi együttműködés keretében igyekeznek kiszorítani Törökországot a Földközi-tenger központi medencéjében fekvő gázlelőhelyek kihasználásából. Ilyen körülmények között igen súlyos érdekek szólnak az ellen, hogy Olaszország kenyértörésre vigye a dolgot Egyiptommal, még ha volna is rá ereje.
Galli della Loggia azonban azt sem tartaná helyesnek, ha fátylat borítanánk Regeni rettenetes halálának ügyére. Azt javasolja, hogy minden egyes olaszországi településen nevezzenek el egy-egy utcát vagy teret a 28 éves korában meggyilkolt fiatalemberről. Ezen kívül alapítsanak ösztöndíjakat olaszországi egyetemeken tanuló egyiptomi diákok számára. És a díj Giulio Regeni nevét viselje. Ennyit egy gyenge ország is megtehet, és ezt az államérdek is elbírja.