„A korrupcióellenes ellenzéki politikus megmérgezése mind a kormány nyugatellenes retorikájának, mind a Putyin-elleni nyugati tábornak jó érveket ad a kezébe, csak éppen az igazság nem fog kiderülni” – olvassuk Anna Arutyunjantól a Moscow Timesban.
Nyugaton tovább erősödik a meggyőződés, hogy Putyin elvetemült gazember, aki képes legyilkoltatni különben igen mérsékelten veszélyes ellenfeleit is. A kormányzat pedig a nyilván bekövetkező újabb nyugati szankciók nyomán bizonyítva látja majd helyzetelemzését, miszerint Oroszországot a Nyugat térdre akarja kényszeríteni.
De hogy kik akarták megmérgeztetni Navalnijt, azt aligha fogjuk megtudni. Mert hogy csakugyan a Novicsok nevű orosz katonai célra kifejlesztett titkos idegméreg jutott a most Berlinben lábadozó Navalnij szervezetébe, ahogy nyugati laboratóriumok kimutatták, afelől Arutyunjannak semmi kétsége. Nem veti el egészen azt a lehetőséget, hogy a Kreml tudtával, sőt akár utasítására történt a mérgezés, de ez inkább csak elvi lehetőség nála. Valószínűbbnek tartja, hogy magánszorgalmú egyén vagy csoport áll a merénylet mögött. Eseteket sorol, amelyekben gyilkosok kifejezetten kárt okoztak a Kremlnek tettükkel. Ilyen volt Borisz Nyemcov ellenzéki vezető öt évvel ezelőtti megölése a Kreml közvetlen közelében. Arutyunjan felhívja a figyelmet arra, hogy vannak az államhatalmi struktúrának olyan szereplői, akik a kormánytól függetlenül is képesek akcióba lépni, vagy azért, mert azt gondolják, hogy szolgálatot tesznek a kormánynak, vagy mert politikáját nem tartják elég keménykezűnek. Ezeket egy amerikai szerző, Mark Galeotti „sötét erőnek” nevezi.
A Guardian tavaszi elemzése viszont „a mélyállam” működését látja az ilyen eseményekben. A szerző, John Dobson arról ír, hogy a kilencvenes évek demokratikus széthullása nyomán Putyin „visszahozta a mélyállamot”. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az államapparátus visszaszerezte tekintélyét, hanem azt is, hogy az erőszakszervezetek képviselői döntő befolyást szereztek az élet sok területén, nem utolsó sorban a gazdaságban. Saját érdekeik vannak, csoportjaik egymással is hadakoznak, de ha olyasmit követnek is el, ami árt a kormánynak, megbüntetni őket kockázatos lenne.
A Guardian különben rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel, és egy másik cikkének szerzője, Stephen Sestanovich, a New York-i Columbia Egyetem tanára azt fejtegeti, hogy jóllehet Putyin elnök a jelek szerint még sokáig az ország élén állhat, utódának meg kell majd egyeznie a mélyállammal arról, hogy merre vezesse az országot.
Jana Gorohovszkaja orosz politológus pedig, ugyancsak a Guardianben, éppen a Navalnij-merénylet kapcsán merő látszatnak minősíti, hogy Putyin egy személyben ellenőrzés alatt tartja az orosz államot. Navalnij kétségkívül sok bosszúságot okozott a Kremlnek, de megölése nyilván nagyobb kárt okozott volna, és semmiképp sem állhatott a központi hatalom érdekében éppen most, amikor Belaruszban elcsalták a választást és a hatóságok ellenzéki vezetőket tüntetnek el a színről.
A Moscow Times bevezetőben idézett szerzője lehetségesnek tartja, hogy Navalnij korrupcióellenes kutakodásai erősen sérthették valamelyik nagyhatalmú ember érdekeit, aki a titkosszolgálatoknál is jó kapcsolatokkal rendelkezik. E nagyhatalmú ember esetleg abban a helyzetben lehetett, hogy meg tudta rendelni Navalnij megmérgezését. Ha így történt, a Kremlnek semmi köze sem volt az ügyhöz. Az ellenzéki szerző azonban ez esetben is Putyint tartja felelősnek, azon az alapon, hogy ő ennek a rendszernek a megteremtője és elnöke. És a szerkesztőség ezt az állítást tette címnek a cikk fölé.