A kommunisták belső emigrációba se bírták kényszeríteni a nagy lengyel ellenállót. A konzervatívok támadása elől most külföldre vonul. Azért támadják, mert ellenzi a leszámolást a volt kommunistákkal.

Lengyelországban a kommunista titkosrendőrség ügynökeinek leleplezéséről, az iratok nyilvánosságra hozataláról folyó vitának nemcsak az a tétje, hogy sikerül-e megnevezni a bűnösöket, és elégtételt kapnak-e az áldozatok. A posztkommunista jelenről van szó, sőt a jövőről, az ellenzék és a rendszerváltó kommunisták kompromisszumából született harmadik köztársaság utáni korszakról.

Lengyelországban a rezsimváltás után nem került sor a régi rendszer titkos ügynökeinek leleplezésére, a kommunista vezetők átvilágítására vagy kizárására a köztisztségekből. Adam Michnik, a Szolidaritás egyik legendás vezére azóta is kitart amellett, hogy ez így volt helyes.

A lengyel konzervatívok viszont túl akarnak lépni a posztkommunizmuson, a harmadik köztársaságon. Egy új forradalom jelszavával nyerték meg a választásokat. Egyebek között meg akarják tisztítani a közéletet a volt kommunistáktól.

Ezért elkerülhetetlen volt a konfliktus a konzervatív kormány hívei és a régi ellenzéki vezér között. Michnik a rezsimváltás után nem lépett politikai pályára, de szavának súlya van. Az általa alapított Gazeta Wyborcza Lengyelország második legnagyobb napilapja, s máig ő a főszerkesztő.

Az újságokban és az internetes fórumokon dúl a Michnik újabb nyilatkozatai és cikkei körüli vita – írja Reinhold Vetter a Neue Zürcher Zeitungban. Régi barátai, az ellenzék hajdani hősének csodálói is ellene fordulnak.

Különösen a posztkommunista baloldalhoz való közeledését vetik a szemére. Michnik ezt a jobboldali veszéllyel indokolta, ami csak olaj volt a tűzre. De jobboldalisággal nem vádolható híveinek egy része is úgy érzi, hogy túl szoros kapcsolatot ápol olyan személyiségekkel, mint Jaruzelski tábornok.

Sokan Michnik egész magatartását elavultnak tartják. Azt mondják, hogy a politikai jogaikat gyakorló választóknak már nincs szükségük a klasszikus lengyel értelmiségire, aki a nép nevében és a nép helyett beszél. A hagyományos szerep komikussá válik, amikor a hajdani ellenzéki nemcsak erkölcsi kinyilatkoztatásokat tesz, hanem olyan tárgyi kérdésekbe is beleszól, amelyekhez nem ért.

Vetter beszámolója szerint Michnik újabban nem szívesen tartózkodik hazájában, inkább Portugáliában és Itáliában utazgat. Ténylegesen nem főszerkesztője már az újságnak, a napi munkát helyettesei végzik. A NZZ cikkének címe: Az emigráns.