„A macskák velük született tulajdonsága, hogy nem kínozza őket a nyugtalanság. Ezt a filozófusok hiába próbálják elérni” – foglalja össze az Unherd magazin hasábjain John Gray filozófus Macskaszabású filozófia, avagy a macskák és az élet értelme című értekezésének legfontosabb megállapítását.

Gray hosszú pályafutása alatt, akár egy filozófiai Odüsszeusz, bejárta az egész ideológiai térképet. Jobboldaliból baloldalivá majd ismét konzervatívvá lett, újabban zöld eszméket és neoliberalizmus-kritikát is megfogalmazott. Ám a világkörüli út során néhány gondolathoz mindvégig hű maradt. Az utópiákat elutasító szkepticizmus minden korszakában jellemezte a gondolkozását. A magát agnosztikus liberálisnak nevező szerző legnagyobb példaképei a görög epikureus és sztoikus filozófusok, Pascal és Montaigne, de gondolatai rokon vonásokat mutatnak a buddhizmus némely elemével is. Ami csöppet sem leglepő, hiszen Gray a filozófiát az ataraxia, vagyis a lelki béke ígéretével kecsegtető ismeretnek tartja.

A filozófia művelése azonban sosem vezet el a vágyott lelki békéhez – írja Gray. A minden vágyról és szenvedélyről való lemondás ugyanis totális közönnyel, és az evilági örömök hiányával jár. A macskák viszont filozófia nélkül is az ataraxia szellemében élik mindennapjaikat. Nem moralizálnak, nem akarják megváltani a világot és az elmúlástól sem félnek. Csak részben háziasítottak, sosem hódolnak be úgy gazdájuknak, mint egy kutya. A sztoikusokkal és buddhistákkal ellentétben, nem akarják természetes vágyaikat legyőzni, hanem élvezik kielégítésüket, anélkül, hogy a vágyak kielégítése csömörhöz, kiégéshez, avagy végeérhetetlen vágyakozás-spirálhoz vezetne. Tudják, hol a helyük a világban, és jól érzik magukat a bőrükben. Sokan talán ezért is utálják őket – jegyzi meg Gray. A macskák olyan életet élnek, amilyenre Montaigne és modern örököse, Wittgenstein vágyott. Utóbbi a Logikai-filozófiai értekezésben a filozófiát olyan létrához hasonlította, amely a filozofálás céljának elérésekor, vagyis Gray értelmezésében a lelki béke elnyerésekor teljességgel fölöslegessé válik. „A macskáknak még létrára sincsen szükségük, hiszen anélkül is tudják, hogyan kell élni.”