„Nem enciklika ez, hanem reklámszpot” – ad hangot felháborodásának egy Pezzo Grosso (nagykutya) álnevű állítólag kormánykörökben és a Vatikánban egyaránt befolyásos ismeretlen a Stilum Curiae című blogon.
A blog házigazdája, Marco Tosatti Vatikán-szakértő újságíró – akinek konzervatív egyházügyi írásai miatt négy éve távoznia kellett a balliberálisnak tekintett torinói La Stampa szerkesztőségéből –, gyakran közli Pezzo Grosso írásait, és ez a mostani nyilván az ő véleményét is tükrözi, mert ez az első kommentár a honlapon Ferenc pápa harmadik enciklikájáról.
A már-már bevett konzervatív jellemzések helyett (migránsenciklika, állampárti enciklika stb.) ő inkább úgy fogalmaz, hogy ez a keresztény civilizáció és a római katolikus anyaszentegyház végének enciklikája. Először is a mindenkire kiterjedő testvériség nevében a pápa félreértelmezi Szent Ferencet, aki egyáltalán nem azért utazott a Közel-Keletre, hogy elismerje a muzulmán vallást, hanem hogy áttérítse a muzulmánokat Jézus hitére. Ferenc pápa hasonló szellemben Szent Ferencen kívül három nem katolikus embert említ meg az enciklika ihletőjéül, Martin Luther Kinget, Desmond Tutut és Mahatma Gandhit. A testvériség nevében természetes jognak ismeri el a migrációt, és kötelességgé teszi az érkezők integrálását, de közben előírja, hogy vallásuk és kultúrájuk megtartását is lehetővé kell tenni. Elítéli a nemzetállami szuverenitást, de nem magyarázza meg, miért. Megváltoztatandónak ítéli a magántulajdont és a kapitalizmust, sőt, kijelenti, hogy az emberek nem bíznak a piacban, de hogy milyen más világot képzel el helyette és hogyan, azt nem közli.
Az America című jezsuita webfolyóiratban James Martin szerzetes üdvözli viszont, hogy a pápa képes a katolikus tan reformjára, nevezetesen a halálbüntetés ügyében. Kifejtette ugyanis, hogy a halálbüntetés megengedhetetlen, és a katolikusoknak küzdeniük kell az eltörléséért. Igaz, már II. János Pál is hasonló véleményen volt, továbbá Benedek pápa is ellenezte a halálbüntetést, de ez az enciklika emelte a dogma szintjére a halálbüntetés elítélését.
Az olasz radikális baloldali értelmiség lapja, az Il Manifesto lelkesen üdvözli az enciklikát, és azt írja róla, hogy a pápa a jó szamaritánus szellemében fogalmazta meg, mi az ember fő feladata e földi életben: a másikon, a szenvedőn segíteni. A migránsokat nem azért kell befogadni, mert hasznukat vehetjük, hanem mert emberek – értelmezi a pápa szavait a cikk szerzője, Raniero La Valle. Üdvözli továbbá, hogy a pápa a testvériségen alapuló társadalommal akarja felváltani az önérdekre épülő társadalmat.
Női érdekvédők körében felzúdulást váltott ki az enciklika olasz címe. Úgy szól ugyanis, hogy „Tutti fratelli” (valamennyien fivérek), és nem teszi hozzá, hogy „e sorelle” (és nővérek), ahogy egyébként a pápa szentbeszédeiben sosem mulasztja el megszólítani a híveket. A bírálat szerint az enciklika ezzel eleve hátrányos megkülönböztetéssel sújtja a nőket. Az Avvenire katolikus napilap vezércikkírója egyenesen felszólítja a pápát, hogy korrigálja hibáját, mert „2020-ban a ’fivérek’ megszólítás ’nővérek’ nélkül megengedhetetlen”, s a cím „felemészti a tartalmat”. A középjobb irányzatú Il Giornale viszont már cikkének címében abszurdnak minősíti a nemi diszkrimináció vadját, és teológusokat idézve megállapítja, hogy nem fivérekről van itt szó, hanem testvérekről, és képtelenség feltételezni is, hogy a pápa ki akarná rekeszteni a hívek nagyobbik felét.