A karcsú állam kedvelői a versenyképesség nevében csökkentenék az adókat. A testes állam hívei a versenyképesség érdekében adóbevételekből akarják támogatni az oktatást, kutatást, infrastruktúrát.

A The World Competitiveness Yearbook 2005-ös kötete hatvan nemzetgazdaság makroadatait hasonlítja össze hétszáz oldalon, hogy aztán átfogó versenyképességi rangsort állítson fel.

Az összesített versenyképességi listát az Egyesült Államok vezeti. A EU-tagállamok közül legelöl az egy év alatt két helyet javító Finnország szerepel. A skandináv országok kivétel nélkül előkelő helyen végeztek. A lista elején találhatók még az írek is.

Mi a versenyképesség titka? – teszi fel az örökzöld kérdést a TMCnet gazdasági portál  A magas adók nem csökkentik a versenyképességet című cikkében.

Az adók és a versenyképesség között nincs egyértelmű összefüggés. A skandináv országok a magas adók ellenére a lista előkelő helyeit foglalják el. De olyan államok is jól szerepelnek, amelyekben alacsony az újraelosztás mértéke.

„A versenyképesség szempontjából inkább az fontos, hogy milyen adókat vetnek ki – áll a jelentésben. – A társasági adók sokkal inkább befolyásolják a versenyképességet, mint a jövedelemadók.”

„Az állami költekezés nincs okvetlenül rossz hatással a versenyképességre, amennyiben a beruházás-élénkítést és az infrastrukturális fejlesztéseket szolgálja” – olvassuk a jelentés összefoglalásában.

Az adóknak nem a mértéke számít, hanem inkább az, hogy a munkahelyteremtést szolgálják-e. Magasabb adók mellett is lehet jó a versenyképesség, ha az állami bevételeket infrastrukturális beruházásokra és vállalkozásbarát környezet kialakítására fordítják.

Előny az egyszerűség is. „Ebből a szempontból az egyszerűbb egykulcsos adórendszer hosszú távon előnyösebb lehet az általában alacsony adóelvonásnál.”