Amerikai mintára az Egyesült Királyságban is megrendezik A Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzszexuálisok Történetének Hónapját. Hogy elfogadják a másságot, mindenkinek tudomására kell hozni: mindig is voltak, akik mások.

A hivatalos megnevezés túl nagy falat, ezért az angol szavak (lesbian, bisexual, gay és transgender) kezdőbetűjét felhasználva "LGBT History Month" lett belőle. A rendezvény-sorozat társadalmi kezdeményezés, de a kormány több tagja, köztük Jacqui Smith államtitkár támogatja.

"Az LGBT-k régebben többnyire kerülték a nyilvánosságot. Sokan még most sem szeretnek szem előtt lenni. De az egész társadalom érdeke, hogy véget érjen a hallgatás. Mert a hallgatás tudatlansághoz és téveszmékhez vezet" - nyilvánítják ki a szervezők. - A téveszméket pedig előítéletek, megbélyegzés, kirekesztés, sőt erőszak követi.

A hónap során számos kiállítást, előadást, vetélkedőt, felvonulást és koncertet tartanak. A legfontosabb azonban az iskolai felvilágosító kampány. "Az iskolákon múlik minden. Biztosítani kell, hogy a tantermekben befogadó és elfogadó legyen a légkör. Szembe kell szállni azzal a hallgatólagos vélekedéssel, hogy mindenki, aki a tankönyvekben szerepel, heteroszexuális volt."

LGBT történelmi hősök, tudósok és művészek példájával akarják cáfolni a mássággal kapcsolatos előítéleteket. Persze a kényszerű rejtőzködés miatt nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy hajdanán valaki LGBT volt-e. Ezt a szervezők is elismerik: "Lehet, hogy valótlanul állítjuk valakiről, hogy leszbikus, meleg, biszexuális vagy transzszexuális volt. Egy ilyen tévedést azonban csak az tekint sértőnek, aki a másságot eleve elfogadhatatlannak tartja."

Nick Cohen, a Guardian kolumnistája úgy véli, hogy az iskolai felvilágosító kampány könnyen visszafelé sülhet el. Különösen az általános iskoláknak ajánlott óravázlatot kifogásolja, amelyben ez áll: "A tanulók csendben gyűjtsék össze az iskolaudvaron hallott gorombaságokat. A tanár szólítsa fel őket, és az elhangzó szexuális tartalmú trágárságokat írja fel a táblára. Ha nem hangzik el egy sem, kezdje el a tanár. Mondja azt, hogy ő nemrégiben azt hallotta, hogy valakit buzinak csúfolnak. Ezt jegyezze fel, és kérje meg a tanulókat, hogy mondjanak hasonlókat."

Cohen inkább a stonewalli meleg aktivisták programját ajánlja. Ők a statisztikai adatokra hívják fel a figyelmet. Arra, hogy a leszbikus és meleg diákok, még ha jó tanulók is, sokkal nagyobb arányban hagyják abba tanulmányaikat tizenhat éves korukban, mint a többiek. Attól tartanak ugyanis, hogy bántalmazni fogják őket, ha továbbtanulnak.

"A stonewalliak -  írja Cohen - úgy akarnak támogatókat toborozni ügyüknek, hogy azt hangsúlyozzák: minden diákot megverhetnek egy olyan iskolában, ahol a meleg gyerekeket megverhetik."