„Sikknek számít azzal a kifogással felmenteni magunkat a gondolkozás terhe alól, hogy nem áll rá az agyunk a természettudományra. Azt bezzeg nem fogadnánk el ilyen könnyen, ha valaki Shakespeare-rel vagy a holokauszttal kapcsolatban hivatkozna ilyesmire” – írja Lawrence M. Krauss elméleti fizikus a Quillette-ben.

Krauss igazán mindent elkövetett annak érdekében, hogy a bölcsészhallgatókat megismertesse a természettudomány alapvetéseivel: már a nyolcvanas években „Fizika – költőknek” címmel tartott órát a Yale Egyetemen. Saját bevallása szerint nem sok sikerrel. A kudarcot alapvető természettudományos, sőt matematikai ismereteik hiányával magyarázza: a saját szakterületükön minden bizonnyal kitűnő hallgatók jelentős része a millió és a milliárd között sem nagyon tudott különbséget tenni.

Ráadásul sokan mintha még büszkék is lettek volna rá, hogy az alapvető matematikai és természettudományos fogalmakat sem értik – folytatja Krauss. Mindez persze abban nem gátolta meg őket, hogy habozás nélkül állást foglaljanak fontos tudományos kérdésekben, például a klímaváltozással kapcsolatban. A legtöbben úgy fogalmaztak, hogy nem értenek a kérdéshez, de hisznek a klímaváltozásban. Ami Krauss szerint ékes bizonyítéka annak, hogy a politikai nézeteiknek megfelelő álláspontot szajkózták, a tények számbavételének pedig minden igényét feladták. És persze mivel hitkérdésről van szó, nem is nagyon van lehetőség érdemi vitára: már azt is kiátkozzák, aki kérdezni mer.

Mindez pedig igen aggasztó. Hiszen ha a diplomás elit is érzelmi alapon foglal állást a tudományos kérdésekben, akkor aligha lesznek megfékezhetők a fejlett világban terjedő összeesküvés-elméletek. Krauss felidézi, hogy a koronavírus kirobbanása óta egyre-másra jelennek meg a vírus természetével, a szükséges megelőzéssel és a járvány legyőzésének időpontjával kapcsolatos magabiztos politikusi „pszeudo-vallásos” állásfoglalások. Amelyek persze tovább rombolják a társadalom alapintézményeibe és az elitbe vetett, már így is megtépázott bizalmat.

Andrew Jewett harvardi tudománytörténész a Chronicle of Higher Education felsőoktatási magazinban a hatvanas évek óta terjedő posztmodern nézeteknek tulajdonítja a bölcsészek és a társadalomtudósok természettudománnyal szembeni előítéleteit. Baloldali körökben különösen népszerűvé vált Michel Foucault megközelítése, amely a tudást, sőt az objektivitást is hatalmi kérdésnek tekintette. Ha minden relatív, akkor a tudományos világnézet sem különb a vallásnál, és egyáltalán nem semleges: a természettudomány, legalábbis posztmodern kritikusai szerint a materialista világnézet és értékrendszer elterjesztésének diszkurzív eszköze. Jewett megjegyzi, hogy ez a nézet nemcsak a baloldali bölcsészek, hanem a vallásos konzervatívok körében is népszerű.