„A médiába vetett bizalom mélyponton van. Az újságírók eddig sem törődtek a bírálóikkal, és ez sem fogja őket izgatni” – írja a régimódi baloldali liberális Matt Taibbi egy friss közvélemény-kutatás kapcsán.
Az Axios magazinban megjelent kimutatás szerint a népesség kevesebb mint fele, mindössze 46 százalék bízik a médiában, és 58 illetve 56 százalék egyetért azzal, hogy a média politikailag elfogult, illetve, hogy szándékosan akarja félrevezetni az embereket. Legalább ilyen elgondolkodtató, hogy ráadásul ebben a tekintetben is nagy a megosztottság jobb- és baloldal között. A demokratapárti szavazóknak 57, a republikánusoknak viszont csak 18 százaléka ad hitelt a médiának.
Taibbi sosem palástolta Trumppal szembeni ellenszenvét (egyebek között közveszélyes bohócnak és őrült királynak nevezte), mégsem ért egyet azokkal, akik a korábbi elnököt okolják a médiába vetett bizalom hanyatlásáért. A jobboldali választók nem ok nélkül bizalmatlanabbak, mint a baloldaliak. Azért adnak kevesebb hitelt a sajtónak, mert a fősodor lapjainak és televízióinak többsége balra húz.
Taibbi felidézi, hogy Biden elnök első sajtótájékoztatója baráti teadélután volt, miközben Trump elnököt mindig rendkívül kemény kérdésekkel, sőt, gyakran nyílt bírálatokkal várták az újságírók. Hozzátehetjük, hogy Biden elnök beiktatási beszédét az egész világban rendkívül pozitívan tálalták. A helyzet annyira kínos volt, hogy a Washington Postnak emlékeztetnie kellett a sajtót és benne magát, hogy azért majd nagyobb távolságot kell tartania Bidentől, még ha a legfontosabb kérdésekben egyet is ért vele. A Washington Post gyorsan hozzátette, hogy véletlenül sem kínosan mesterkélt és káros kiegyensúlyozatlanságot ajánl: a lapok – úgymond – ne tegyenek úgy, mintha a republikánus politikusok nyilvánvaló hazugságai és a demokraták nyilvánvalóan helytálló nézetei egyenrangúak lennének. Taibbi mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a baloldali média nem tanult az előző négy évből, továbbra is elfogult marad, és nem fog egyenlő mércével mérni, hiába veszíti el így a hitelességét.
Martin Gurri külpolitikai elemző és médiaguru a City Journalben úgy látja, hogy a média pártosodásának és a nyomában fellépő hitelvesztésnek az ideológiai okokon kívül strukturális okai is vannak. Régen, amikor kevés volt az információ, az újságok a hírszolgáltatással keresték a kenyerüket. Mivel előfizetésből és hirdetésből éltek, gazdasági érdekeikkel ellentétes lett volna a túlzott elfogultság, hiszen a példányszám csökkenését okozta volna. Ezért a lapokban az objektivitásra törekvő tudósítások voltak túlsúlyban, és a kevés vélemény is kiegyensúlyozottabb volt. Az internet korában azonban bárki ingyen hozzáfér a hírekhez, tehát a sajtó már nem tud az információk továbbításából megélni. Ezért még a komoly lapok is szenzációhajhászással, félelemkeltéssel és sarkos véleményekkel próbálják növelni olvasottságukat. Mivel a fősodorbeli média újságíróinak (és olvasóinak) többsége inkább balra húz, a véleményformálóvá vált „posztújságírás” is elsősorban a baloldali nézetek aktív képviselőjévé és támogatójává vált.
De minden hiába, a napilapok olvasottsága egyre kisebb, az előfizetők között pedig szinte alig van fiatal. Gurri nem tárgyalja, hogy fiatalok miért is fordultak el a hagyományos médiától: az elfogulatlan média iránti olthatatlan vágy, avagy a közélettel szembeni teljes közönyük okán-e. De mindegy is, mert azt biztosra veszi, hogy ha így mennek tovább a dolgok, akkor a fősodorhoz tartozó média még mélyebb gödörbe ássa magát.