„Az Egyesült Államoknak átfogó stratégiára van szüksége, hogy szembenézhessen az alapvetően más értékeket és normákat követő, és saját világnézetét egyre könnyebben exportáló Kínával” – írja Ian Bremmer külpolitikai elemző a Nikkei Asia hasábjain.
Bár Joe Biden számos kérdésben homlokegyenest más álláspontot képvisel, mint elődje, Bremmer szerint az új amerikai elnök abban egyetérteni látszik Trumppal, hogy Amerika számára a feltörekvő Kína jelenti a legnagyobb geopolitikai kihívást. Ahhoz, hogy Washington megőrizze globális vezető szerepét, újra kell gondolnia Kína-politikáját. Bremmer szerint három lehetőség közül választhat. Egyrészt előveheti a hidegháborús logikát, és megpróbálhatja a feltartóztatás politikájával fékezni Kína törekvését, hogy hatalmát kiterjessze Tajvanra és Hongkongra, illetve a kínai technológia, mindenekelőtt az 5G hálózati eszközök exportjával számos távoli országra is. Bremmer megjegyzi, hogy Biden még sikeresebb is lehet a kemény fellépés politikájával mint Trump volt, ha széles nemzetközi Kína-ellenes koalíciót tud létrehozni.
A második stratégia: lehetséges a szorosabb együttműködés Kínával – folytatja Bremmer. A drága feltartóztatással szemben gazdaságilag kifizetődő lenne Washington számára, ha Kínát inkább bevonná a nemzetközi együttműködésbe, és egyúttal kontroll alatt is tartaná. A harmadik lehetőség még ennél is kevésbé harcias: Biden szövetségesként és partnerként is tekinthet Kínára a globális felmelegedés elleni harcban, és a közös célnak rendelheti alá Kína-politikáját.
Brenner nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a lehetséges stratégiák melyike lenne a leginkább célravezető. Ám afelől nem hagy kétséget, hogy Washington Kína-politikáját az érdekek fogják meghatározni. Hal Brands nemzetközi kapcsolatok-professzor és Zack Cooper Ázsia-szakértő a Foreign Affairsben viszont óva int a pusztán érdekalapú külpolitikától. „Ahogyan a múltban, most sem volna bölcs, sem helyes eljárás az Egyesült Államoktól, ha félretenné értékeit.” Brands és Cooper úgy véli, hogy Amerika akkor jár a legjobban, ha következetesen kiáll az alapvető demokratikus értékek és az emberi jogok képviselete mellett. Az értékek segítségével ugyanis olyan nemzetközi szövetséget hozhat létre, amely hatékonyan megfékezheti Kína terjeszkedését. A szerzők hozzáteszik, hogy az emberi jogok támogatása belülről is gyengítené a kommunista rezsimet, és elősegíthetné a demokratikus fordulatot. Brands és Cooper hosszan fejtegeti, hogy Washington az értékek képviseletével érheti el leghatékonyabban reálpolitikai céljait, nem pedig a nyílt erő politikájával.
Egyelőre nem dőlt el, hogy az új amerikai kormány milyen geopolitikai stratégiát folytat, ám az értékek és az érdekek összeegyeztetésének nehézségét jól mutatja, hogy Biden elnök, aki néhány éve még felháborodva utasította el a gondolatot, miszerint a sajátos helyi kulturális normák befolyásolhatják az alapvető jogok érvényesülését, a minap a kínai ujgurok üldözése kapcsán úgy nyilatkozott, hogy „minden országnak különböző kulturális normái vannak, és ezeket a vezetőknek követniük kell”. Igaz, a biztonság kedvéért azt is hozzátette, hogy Amerikának persze nem szabad engednie saját értékeiből, ezek pedig megkívánják, hogy kikövetelje az alapvető jogok tiszteletben tartását.
David P. Goldman viszont azt írja soros Spengler-esszéjében az Asia Times hasábjain, hogy Biden 72 óra leforgása alatt súlyosan megfenyegette Oroszországot, Kínát, valamint két fontos szövetségesét, Németországot, amiért gázvezetéket épít az orosz földgáznak, illetve Indiát, amiért orosz légelhárító rakétarendszert vásárol. Ezzel sikerül Oroszországot és Kínát Amerika-ellenes szövetségbe forrasztania, miközben nem tud belpolitikai változásokat kicsikarni belőlük. Goldmant Biden fenyegetései olyan kivégzőosztagra emlékeztetik, amelynek fegyveresei körben helyezkednek el.