„A közelmúltban szélsőjobboldali és iszlamista szervezeteket egyaránt betiltottak már gyűlöletkeltés miatt. Az UNEF mérlege is van oly fényes, mint azoké volt” – érvel a betiltás mellett Pierre Jourde író a baloldali Le'Obs honlapján.

Azok után, hogy tavaly októberben egy iszlamista támadó lefejezett egy középiskolai tanárt, akit társasági oldalakon iszlamofóbnak minősítettek, az UNEF grenoble-i szervezete ugyanezzel a váddal támadt két helyi egyetemi oktatóra. Jourde-ot külön is felháborítja, hogy az egyetem tanárai nem mertek kollektíve kollégáik védelmére kelni, sőt, egyetlen nyilvános szó sem hangzott el a tanári karból a minősíthetetlen uszítás ellen. Az interneten közzétett rágalmazó mémek egyike azt hirdette, hogy „az iszlamofóbia öl”. Jourde igyekszik megmagyarázni az elvakult szerzőknek, hogy Samuel Paty tanárt nem iszlamofóbok ölték meg. Az elmúlt két év alatt iszlamisták öltek meg több tucat embert Franciaországban, iszlamofóbok egyet sem. Már ha egyáltalán iszlamofóbnak nevezhető az olyan ember, mint a két tanár, aki egyáltalán nem az iszlámot, még kevésbé a muszlimokat támadta, csakis az iszlamizmust, vagyis az erőszakos és intoleráns iszlám politikai fundamentalizmust.

Az író egyáltalán nincs egyedül azzal a meghökkentő ötletével, hogy tiltsák be az ország legnagyobb múltú diákszervezetét. A mérsékelt jobboldal pártjának, a Köztársaságiaknak parlamenti vezetői is ezen az állásponton vannak. Az után nyilatkoztak így, hogy a diákszervezet főtitkára közölte: az UNEF fehérek kizárásával tart gyűléseket, „hogy a rasszizmust elszenvedők elbeszélhessék, min mennek keresztül”. A parlamenti képviselők viszont pontosan ezt tartják rasszizmusnak. Macron elnök pártjának frakcióvezetője, Christophe Castaner volt belügyminiszter úgy fogalmazott, hogy „ha bűncselekményről van szó, akkor nem maradhat el a felelősségre vonás”. Az ügyet elemezve a Le Figaro szakértői úgy látják, hogy nincs elég ok az UNEF feloszlatására, ahhoz ugyanis kifejezetten gyűlöletre és diszkriminációra kellene felszólítania a szervezetnek. Ha a kormány feloszlatná az UNEF-et, a bíróság jó eséllyel megsemmisítené az erről szóló rendeletet. Jourde szerint azonban volna éppen elég ok a feloszlatásra, és nem kellene megvárni, amíg egy egyetemi oktatót is lefejeznek.

A nagy sajtóvisszhang hatására az UNEF törölte weboldaláról a két grenoble-i tanár ellen uszító mémeket és bejegyzéseket, de nem ez volt az egyetlen eset. Hafsa Askar, az UNEF egyik alelnöke kívánatosnak nevezte „a fehér faj elgázosítását”, a Notre Dame-ot sújtó tűzvész után pedig azt mondta, „teszünk mi a ti nagy francia identitásotokra, ez csak a kis fehérek lázálma”. A diákszövetség tagjai továbbá két színházi előadást is erőszakkal akadályoztak meg. Az egyik ilyen esetről a Metazin is említést tett. Akkor egyúttal arról is szó volt, hogy a legrangosabb amerikai lapok hol mérgesen, hol gúnyosan marasztalják el a francia politikát, amiért nem tart lépést az amerikai identitáspolitikai fejleményekkel, például nem hiszi, hogy a fehér előjogok mérgezik meg a társadalmat.

Ezúttal sem maradt amerikai válasz nélkül a nagy felháborodás, amelyet az UNEF ügye keltett Franciaországban. „Franciaország szókimondó diákszervezete a változás élharcosának szerepét vállalja” – olvassuk a New York Times terjedelmes beszámolójának már címében is. A 114 éves diákszövetség már akkor is kihívta maga ellen a hivatalosságot, amikor Algéria függetlenségét követelte, mármint hatvan évvel ezelőtt. Igaz, mostanában gyors változáson ment át – folytatódik a New York Times elemzése –, ami nagy ritkaság az olyan országban, ahol „az intézmények többnyire igen konzervatívak, némelyik pedig, így az irodalmi díjak odaítélői és a Francia Akadémia, szerkezetüknél fogva elfojtják a változást”. A fiatalság a New York Times állítása szerint „sokkal lazábban kezeli a nemiség és a világi állam kérdéseit”, így hát „az UNEF-ben végbement változások nagyobb méretű társadalmi változás előhírnökei lehetnek”.  A változás abban is megtestesül, hogy a szervezet vezetése, történetében először, példátlanul sokszínű, már a vezetők származását tekintve. Mellesleg a New York Times által kívánatosnak tekintett jövő mintha nem indulna jól: az UNEF, miután emberemlékezet óta a legnagyobb diákszövetség volt Franciaországban, az elmúlt két év alatt a második helyre szorult.