A holnap politikusai ma követik el ifjúkori ballépéseiket. Ez mindig így volt. De a mai kamaszok közszemlére teszik viselt dolgaikat. Gyakorlatilag örök időkre.

„Egy szép napon, a nem is távoli jövőben olyan elnököt fogunk választani, akinek blogja volt tinédzserkorában. És ez a blog tele lesz mindenfélével, ami egy politikus számára katasztrofális.”

Erről a nem éppen lelkesítő perspektíváról Dan Gillmor beszélt egy előadásában a Harvard jogi karának az internet társadalmi hatásával foglalkozó intézetében, a Berkman Centerben.

Gillmor egyáltalán nem vaskalapos konzervatív, lelkes kutatója az új média kínálta lehetőségeknek, különösen az olvasók bevonásának a hírgyártásba. 2004-ben megjelent könyvének címe magáért beszél: Mi, a média: Újságírás a nép által és a nép számára. Az idézett előadásban is azt fejtegette, hogy milyen nagy jövője van a blogoknak a kommunikáció és a társadalmi aktivizmus terén.

Most mégis ezzel a tőle szokatlanul borúlátó kijelentéssel keltett feltűnést. Előadásának teljes szövege még meg se jelent, csak hangfelvételen hozzáférhető, de ezt a részét máris többen kommentálták.

Steve Outing az online újságírás egy másik szaktekintélye, a Poynter Online főmunkatársa azon elmélkedik, hogy a fiatalok úgy érzik, csak a baráti körük olvassa a blogjukat, s ezért nyugodtan elmesélhetik életük intim részleteit. Arról viszont elfeledkeznek, hogy hiába veszik le később a saját honlapjukról a kényes tartalmakat, azok fennmaradnak az internetes archívumokban.

Meg kellene tanulni, hogyan biztosítsuk a magánszféránk határait, vagyis több diszkrécióra lenne szükség – véli Outing. Mert különben elfogynak azok az emberek, akiket méltónak találunk arra, hogy a vezetőink legyenek.

Van persze egy másik lehetőség is, amit Outing meglepő módon figyelmen kívül hagy. Hogy hiába halmozódik a nyersanyag a jövőbeli sárdobáláshoz, tíz év múlva már a kutyát se fogja érdekelni az, amin ma még felháborodást mímelve csámcsogunk.