Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az amerikai rémálom

2006. január 29.

Aki keményen dolgozik, az előrejut. Ez Amerikában sokáig több volt, mint álom. De ma már csak az. A középosztálybeli családok örülnek, ha nem csúsznak le.

Aki keményen dolgozik, az előrejut. Ez Amerikában sokáig több volt, mint álom. De ma már csak az. A középosztálybeli családok örülnek, ha nem csúsznak le.

„Egy generációval ezelőtt a középosztálybeli családoknak elég volt keményen dolgozniuk, és számíthattak az anyagi biztonságra. Ez mára megváltozott. Elég egy felmondólevél, egy baljós diagnózis vagy egy válás, és pár hónap alatt elszegényedik egy jómódú család” – olvassuk a Harvard Magazine-ben.

Elizabeth Warren, a cikk szerzője jogászprofesszor, a felszámolási ügyek szakértője. De elsősorban nem vállalati csődökkel foglalkozik. Amerikában ugyanis bárki csődeljárást indíthat maga ellen, ha nem tudja törleszteni adósságait. Warrent az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen társadalmi következményei vannak az eladósodásnak, és az egyre gyakoribb személyi csődeljárásoknak.

Régen csak a férj dolgozott, ma már a feleség is munkába áll. Az amerikai családok bevételei így 75 százalékkal nagyobbak, mint a hetvenes évek elején voltak. „De nemcsak a kereset lett nagyobb, hanem a kockázatok is nőttek.”

A leépítések és a kiszervezés miatt bárki könnyen elveszítheti az állását. Ez önmagában is elég nagy baj, de Warren szerint az igazi problémát az okozza, hogy hiába nőtt az átlagos amerikai családok bevétele csaknem kétszeresére, a több pénzből is kevesebbre futja. Ezért ha az egyik kereset kiesik, egy középosztálybeli család is könnyen tönkre jut. Az egyedülállók még ingatagabb helyzetben vannak.

„Sokan a túlzott fogyasztásnak tudják be, hogy az amerikaiak gyakran kerülnek pénzzavarba. A számok azonban mást mondanak.” Warren sorra veszi a kiadásokat. Egy átlagos család ma harminc százalékkal költ kevesebbet ruházkodásra, mint harminc éve. Ételre negyedével, műszaki cikkekre felével kevesebbet.

„De akkor mire megy el a pénz? Az alapvető dolgokra. A középosztály létbiztonsága ma sokkal többe kerül, mint régen. Ezért sokkal többet kell költeni lakhatásra, egészségügyre, oktatásra, utazásra, gyereknevelésre és az adók is magasabbak.

Warren adataiból kiderül, hogy a hetvenes években egy család a férj keresetének nagyjából felét fordította az alapvető kiadásokra. „Ma egy család bevételeinek pontosan 75 százalékát költi a rendszeres havi kiadásokra. Hiába dolgozik mindkét szülő, ma az átlagos középosztálybeli családnak az egyéb költségekre így is havi 1 500 dollárral kevesebb marad, mint harminc éve.”

Ennek részben a nyakló nélküli eladósodás az oka. Amerikában mindenki hitelre vásárol mindent, így előre elkölti keresetét. Ha kirúgják, akkor nem tudja miből törleszteni a részleteket, és jön a csődbiztos.

A középosztály létbizonytalanságának fő oka Warren szerint azonban nem ez, hanem az egészségügy, és a nyugdíjrendszer területén végbement változások. Az állami szerepvállalás csökkenésével ugyanis ezekre mindenkinek sokkal többet kell költenie.