„A kormány eltúlozza a szólásszabadságot fenyegető veszélyeket, hogy új törvényeket erőltessen keresztül” – idézi már címében az ellenvéleményt az Independent.

Az idézet az egyetemi dolgozók egy részét tömörítő szakszervezet főtitkárától származik, aki a BBC Radio 4 csatornáján vádolta meg a kormányt az egyetemi autonómia és a szólásszabadság csorbításával. A főtitkár asszony nem magyarázta meg azonban, miért csorbítja a szólásszabadságot, ha büntetést helyeznek kilátásba a szólásszabadság csorbításának esetére. Arra a kérdésre, hogy Amber Rudd volt konzervatív belügyminiszter tavaly miért nem tarthatta meg tervezett előadását a női egyenjogúságról az Oxfordi Egyetemen, azt a választ adta, hogy ennél sokkal súlyosabb problémák is vannak, például a dolgozók anyagi biztonságával kapcsolatban. (Azért nem engedték fellépni, mert minisztersége idején kitoloncoltak olyan Karib-tengeri bevándorlókat, akiknek joguk lett volna a Brit-szigeteken maradni. A miniszterasszony emiatt 2018-ban lemondott.)

A parlament előtt fekvő törvényjavaslatok pénzbüntetést helyeznek kilátásba arra az esetre, ha akár az egyetemek, akár a diákszervezetek megfosztanak valakit attól a jogától, hogy kifejtse véleményét az egyetemen. E célból létrehozzák a szólásszabadság-biztos hivatalát.

Az Independenthez hasonlóan baloldali-liberális Guardian szintén úgy véli, hogy az új törvények „ellenkező hatást” válthatnak ki. A cikk jogvédő szervezeteket idéz, amelyek szerint „a törvény dermesztő hatással lehet a tananyagra és a kutatás lehetőségeire”. Az illetékes miniszterhez címzett levelük nem magyarázza meg, miben korlátozzák a tervezett intézkedések a tananyagot, illetve a kutatást. Azt fejtegetik benne, hogy a brit egyetemekre meghívott előadók közül egy év alatt csak 53-at nem engedtek végül mégsem fellépni, s ez alig 0,1 százalék. Eszerint mégiscsak hetente előfordul az ilyesmi, sőt, a nyári, az őszi és a tavaszi szünidőt, valamint a vizsgaidőszakokat leszámítva jóval gyakrabban, nem beszélve azokról, akik csupán diákok, illetve előadók ugyan, de nem külső meghívottak.

Tom Slater, a Spiked konzervatív liberális honlap főszerkesztő-helyettese az ellenkező oldalról bírálja a kormányt. Az egyetem-ügyi miniszter elismerte a Radio 4 műsorában, hogy az új törvény a holokauszt-tagadóknak is jogot adna a kártérítésre, ha megvonnák tőlük a szólás lehetőségét. De csak abban az esetben, ha – úgymond – nem ragadtatnák magukat gyűlöletbeszédre. A miniszterelnök szóvivője nyomban elhatárolódott, mondván, hogy „a kormányfő sohasem fogadná el a holokauszt-tagadást”. A Spiked cikkírója szerint a gyűlölettel szemben egyedül a szólásszabadság hatékony fegyver, a cenzúra nem. A holokauszttagadás természetesen megvetendő és antiszemita megnyilvánulás – fejtegeti Slater. Másfelől azonban a törvény éppenséggel nem tiltja Nagy-Britanniában, habár a kommunikációról szóló törvény alapján indult már ilyesmiért eljárás. Márpedig a szólásszabadság mindenkit megillet, azokat is, akiktől viszolygunk. Amikor pedig elkezdik korlátozni, először a „fasisztákkal” szemben, akkor előbb-utóbb oda jutunk, hogy ma már baloldali feministáktól vonják meg az egyetemeken a felszólalás lehetőségét, amiért azt állítják, Slater fogalmazásában, hogy „mégiscsak van biológiai nem”, vagyis nem tekinthető bárki nőnek, illetve férfinak, aki annak mondja magát.